2016. november 15., kedd

Szingáli kiscicák

Hajnali fél ötkor Cimet nyávogására ébredt a család. Nem szokott feljönni az emeletre, csak mikor hallja, hogy hamarosan ki fog nyílni a hálószobaajtó és besurranhat az ágyba. Erre még várnia kellett volna minimum két órát, de most nem tudott várni.

Már így is késve szólt, hogy megindult a szülés, mert egy parányi cica már napvilágot látott. Sietve kerítettünk neki helyet, ahol folytathatta a reggeli programot, de végül ő választott ki egy számára megfelelőt. A kaparófa belsejét találta a legbiztonságosabbnak - és valószínű, hogy a legmelegebbnek - erre a műveletre.
Cimetnek ez volt az első szülése, aggódtam is kicsit, hogy miként viselkedik, de az ösztönök pontosan működtek nála, nem kellet sűrűn közbeavatkozni, csak néha megnyugtatnom, hogy itt vagyok és figyelek rá. Természetesen nem mentem be dolgozni, hogy ha kell tudjak segíteni. Ezt el is várta tőlem! Sűrűn dugta ki a fejét a macskajáték belsejéből, hogy hírt adjon magáról, éppen mi zajlik le benne, de egyéb, konkrét segítséget nem igényelt, hál’ Istennek. Többször ki is jött és odabújt a párjához, vagy az ölembe feküdt egy kis simogatásért és biztatásért.
Nem is mulasztottam el, hogy lelket öntsek belé, mivel az egy kiscica előbukkanása után nagyon hosszú idő eltelt, mire követte őt a második.

Addig is gyönyörködtem a foltos kölyökben, aki nagyon hasonlított a mamájára, csak némileg sötétebb kiadásban.
A második poronty viszont hófehéren született, vagyis tiszta apja lett. Fura volt látni egymás mellett a két teljesen eltérő apróságot.

Ezek után sem gyorsult fel a szülés, hosszú órák teltek el, mire Cimet visszanyerte eredeti alakját és 5 kölyöknek adott életet. 1 sziámi és 4 bengáli született, de igazából mindnyájan szingálik. Cimet első dolga az volt, hogy odabújjon Kaviárhoz, aki kicsit ugyan egykedvűen, de azért megértően nyalogatta a fejét. Cimet viszont kimondottan boldognak látszódott és farkaséhesnek, bár még szülés közben is falatozott egyszer.
Azóta már eltelt több mint egy hónap és a cicák mind jól vannak, Cimet gyönyörűen gondoskodik róluk, hangjukat sem lehet hallani, vagyis a táplálék is elég számukra, Cimet pedig kedvesebb – és éhesebb -, mint valaha! Már nyitogatják a szemüket, de csak lopva sikerül kivenni őket az odújukból, mert ahogy észre veszi az anyuka, hogy maceráljuk a kicsinyeit, amit egyébként nem nehéz észrevenni, mert elég hangosak tudnak lenni olyankor, már szalad is és hordja vissza őket a helyükre.
Kíváncsi leszek, hogy milyen jellemvonásokat örökölnek a kölykök. Az az egy biztos, hogy a kedvességet továbbviszik, mert mindkét szülője fantasztikusan bújós és dorombolós. Az anyuka kicsit beszédesebb, mint az apuka, viszont vadabb is, amikor arról van szó, hogy a kutyát lerendezze, vagy hogy az övé legyen az első falat - és az utolsó is.
Hogy külsőleg milyenek lesznek, ezt még nem lehet eldönteni, mert hetek alatt rengeteget változnak. A sziámi is hófehéren születik, majd egy hónap alatt sötétedik be a megfelelő helyeken. Biztos jól nézne ki a bengáli cica az apjától öröklött vakító kék szemmel! Majd látjuk! A nemek arányát még nem tudom pontosan, a többség kandúr, a sziámi biztosan és egy lány is van köztük.
Pillanatnyilag még csak a dobozban tartózkodnak, de már várom, amikor elindulnak és fel-alá rohangálnak, kergetőznek a házban J!


2016. december 1., csütörtök