Nannerl a teraszon, a lóca alatt foglalta el a
helyét, szép kényelmesen, egy pokrócon, mely direkt neki lett kijelölve.
Viszont nem mertük teljesen felügyelet nélkül hagyni, mikor elmentünk itthonról,
nehogy véletlen utánunk akarjon jönni, kiásson a kerítés alatt és bottal
üthetjük a nyomát. Anti készített neki egy kennelt, raklapokból, ahová egy
darabig bezártuk. Itt volt helye még szaladgálni is, a házába is be tudott
menni és így semmi gondot nem okozott.
Gondoltuk mi, de aztán a szomszéd közölte, hogy a
kutya egész nap nyüszít, ugat és sír. Majd megszokja – feleltük – és akkor abbahagyja.
Állítólag nem szokta meg és nem is hagyta abba, bár mikor én vagy Anti
váratlanul hazaszaladtunk, a kutyus mindig csöndben volt.
Eltelt egy kis idő és úgy döntöttünk, hogy próbáljuk
meg kint hagyni az ebet az udvaron, hátha feltalálja magát, természetesen
mindvégig észben tartva, hogy mekkora szabadságot engedélyeztünk neki mi.
Hát feltalálta magát, azonban mindent elfelejtett,
amire tanítottuk. Nem volt egy hangja sem, viszont Nannerl elkezdett nőni, a
csirkék pedig fogyni. Azonkívül a vödrökön egyre több harapásnyomot fedeztünk
fel, némelyiket úgy szétszedte, hogy már-már felismerhetetlenné vált. Egyszer
még az ínyébe is beszorult egy tál, mikor hazaértem, rohant elém, hogy vegyem
már ki. Több cipőt és bakancsot is foszlányokká szedett szét menthetetlenül, a
locsolófejekről és egyéb véletlenül elérhető magasságban felejtett dolgokról
nem is beszélve.
Öt tyúk elpusztítása után úgy döntöttük, hogy a
többit levágatjuk, mert ennek így nincs értelme. Nannerl egyszerűen nem volt
hajlandó felfogni – pedig nagyon értelmes kutya -, hogy ez tilos, nem teheti
meg! Nem volt képes parancsolni magának, hiába büntettük, hiába utasítottuk,
képtelen volt gátat szabni az ösztöneinek.
Tamara, de én is nagyon sokat neveljük, jutalomfalattal biztatjuk, hogy engedelmességre szoktassuk, de minduntalan előtört belőle az önfejűség és olyankor nem lehetett megállítani. Ez sokszor még hisztivel is párosul, ami szinte már nevetséges. Igyekszünk mindenhová magunkkal vinni, emberek közé, a városba, parkba, az autóhoz is szoktatjuk, hogy a későbbiekben attól se idegenkedjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése