A cicát természetesen továbbra is szereti, de inkább csak rajzolni. A mostani kedvenc állata a kígyó. Ezen nagyon csodálkoztam, hiszen semmilyen kapcsolat nincs kettejük között, de ő ezt kitalálta és már elég régóta tartja is magát hozzá. A Vadasparki élmény is csak erősítette ezt a vonzalmat, úgyhogy nincs mit tenni. Már régóta mondogatja, hogy ha lenne neki egy plüss kígyója, azt annyira tudná szeretni.
Ma volt a névnapja. Az első felvonásban ezt az osztálytársakkal osztotta meg, vagyis vitt süteményt. Nagyon szerette volna, ha eléneklik neki azt a dalt, amit ilyenkor szoktak a névnaposoknak, de sajnos ezen a napon egy másik kislány is ünnepelte a neve napját, így Taminak a szülinapi dalt dúdolták el. (Nem lehetett volna kétszer ugyanazt?)Korábban nem volt időm ajándékot vásárolni, de kinéztem neki egy színes, nagyon kellemes tapintású, hosszú kígyót, ám mikor odakerült a sor, hogy megvegyem, elbizonytalanodtam. Talán nem is ennek örülne igazán. Ráadásul nem tudtam volna úgy hazahozni, hogy ne vegye észre, úgyhogy a plüss maradt a polcon. Tami itthon kérdezte, hogy ma kap ajándékot? Kicsit gondterhelten közöltem vele, hogy lehet, hogy nem ma kapja meg, mert még nem sikerült kitalálnom, hogy mivel lephetném meg. Mintha a mondat elejét meg sem hallotta volna, harsányan és ujjongva, szinte már a kezében érezve az ajándékot, elmondta, sőt elmutogatta, hogy ő egy plüss kígyónak örülne a leginkább. Mondtam, hogy jó tudni, de apust akkor is meg kell várni.
Mikor hallótávolságon kívül került a lány, telefonáltam Antinak, hogy hol, mennyiért és mekkorát vegyen, és nagyon siessen haza. Jött is nem soká. Sikerült úgy becsempésznem, hogy Tami ne vegye észre és letettem a szoba közepére. A fürdőszobában épp azt ecsetelte Antinak szomorú hangon, hogy már mindnyájan itthon vagyunk, neki meg névnapja van, még sincs ajándék. Névnapod van? – kérdeztem csodálkozó hangon, mikor melléléptem. Kerekre nyílt szemmel rám nézett, mint aki nem jól hall és a szemének sem hihet, majd szomorúan elindult a szobája felé. Természetesen belebotlott egy szőrös csúszómászóba. Kellett egy pillanat, míg felfogta, amit lát, aztán visongott örömében. A továbbiakban egy pillanatra sem tette le, tornázott vele, ölelgette, bűvölte, egyszerűen mindent elkövetett, amit csak lehet egy ilyen játékkal, engem is meglepve. Én már rég elfelejtettem, hogy mennyire lehet örülni egy kis plüss állatnak. Ígérte, hogy nagyon vigyáz rá, hogy ez a legjobb ajándék, amit idáig kapott, de azért korholóan azt is megjegyezte, hogy kicsit megijesztettem a viccelődésemmel, már kezdte tényleg elhinni, hogy nem kap semmit.
Ezen az éjszakán a kispárnája helyett a kígyót ölelgette.
