- Mondd meg őszintén… kérlek, Te megcsalsz engem?
- Hogy mi van??? – Honnan veszel ekkora baromságot?
- Ne tagadd, tudok a sorok között olvasni… és látom,
hogy mi folyik körülöttem…
- De mégis, milyen sorról és milyen folyóról
beszélsz?
- Hát nemrég olvastam a legújabb novelládat… és ez
egyértelmű, ezek után…
- Várj, valamit nem értek… arról beszélsz, ahol
tulajdonképpen senki sem csal meg senkit, csak ezt a másik nem tudja?
- Hát ennek van álcázva, de mondtam, hogy tudok a
sorok közt olvasni…
- Na, de ott a férfi csalja meg a nőt… állítólag…
akkor én mondhatnám, hogy Te csalsz meg engem, de mivel én írtam, ezért nem
mondom és nem is csak ezért.
- Ez csak félrevezetés, megfordítottad a szerepeket,
hogy ne legyél gyanús, de minden szavad rólunk szól.
- Nem, ez egy novella, egy kitalált történet, ami
valahogy elindult a fejemben és leírtam, mert vicces és érdekes lehet és
miközben írtam, tök jól szórakoztam és reméltem, hogy aki olvassa, szintén jót
szórakozik. Tudod, mi a novella definíciója? Nagyvonalakban egy kitalált
történet, melynek ugyan lehet valóságalapja, de azért mégiscsak egy epikai
műfaj, melyet irodalmi alkotásként tartanak számon.
- Na jó, de akkor is, ez rólunk szól, kicsit
másképp, akárcsak a múltkori, ahol a kutya talált egy kabátot…
- De hát nekünk nincs is kutyánk!
- Az most mindegy, az az irodalmi része, de…
- … de kabátunk van, akkor már mi is vesszük fel? Ne
bolondulj meg! Hidd el, hogy ez is csak egy kitaláció, nem rólunk szól, csak az
írónak muszáj a saját környezetéből kiindulnia, hiszen az a legismertebb terep,
de aztán a fantázia meglódul és mindenfélét összehord, kizárólag az irodalmi
tanítás vagy szórakoztatás céljából. Ez történt most is.
- Biztos? Nem akarsz elhagyni?
- Hogy tennék ilyet, amikor minden nap ellátsz újabb
és újabb témával! J
