Mégis van nyuszi?

Karácsonykor már írtam, hogy lelepleztük a Jézuskát, sőt a fogtündért és a húsvéti nyuszit is. Nem volt szerencsés szentestére időzíteni a leleplezést, de így alakult. Taminak már annyira gyanús volt az estet körülvevő trükközés, hogy nem húzhattam tovább. A csalódás kicsit megkeserítette a kapott ajándékok ízét, de segítségünkkel szép lassan sikerült feldolgoznia a kiábrándultságból adódó rosszkedvet.
Most viszont elérkezett a húsvét és én már egyértelműen abban a hitben voltam, hogy túl vagyunk a nehezén, tudja, hogy a nyúl nem tojik tojást, hogy ez is egy mese, amit a felnőttek találtak ki a gyerekek megviccelésére. Pont úgy hozta a sors, hogy valaki hozott egy pici nyuszit, egy megunt játékszert. Tami éppen nem volt itthon, így később értesült róla általunk, hogy egy igazi húsvéti nyuszi ugrott be a többiek közé. Én ezt csak poénnak szántam, Tami pedig nagyon megörült a hírnek. Csak később derült arra fény, hogy ő tényleg azt hitte, hogy ez az igazi húsvéti nyúl, mikor elszóltam magam, hogy valójában ki hozta. A nyuszi iránt érzett szeretet azért nem oszlott a semmibe, de talán most már tudatosodott benne az igazság erről az ünnepről is.A húsvét nem múlhat el tojáskeresés nélkül, úgyhogy ezt is eljátszottuk, de sajnos érződött a lelkesedés hiányán, hogy így már nem olyan. Most már ez is csak egy szimpla játék lett, maradandó élmény nélkül.A Vadasparki látogatás viszont feledtette a gonosz felnőttek ármánykodását. Mikor Tami pici volt, hosszú délelőttöket töltöttünk a Vadasparkban, alig volt látogató, az állatok kicsit természetesebben viselkedtek, mi pedig teljesen ki tudtunk kapcsolódni. Húsvét hétfőjén viszont annyian voltak, hogy parkolóhelyet is alig kaptunk, de a lányomat nem lehetett visszatartani. A locsolkodni szándékozókat már korábban értesítettük, hogy nem lesz, aki beengedje őket. Tami kedvéért vállaltam volna, de a lányt picinek is inkább riasztotta és feszélyezte a kölnivel fröcskölő fiútársaság, nem hogy izgalomba hozta volna. A húsvét a Vadasparkban is jelen volt, de sajnos mi nem találtunk eldugott tojásokat, viszont Tami festett egy szépet. Kicsit megreformáltuk a tojásfestés művészetét, mert előbb befestettük a tojást, és csak utána írókáztunk rá, majd újra befestettük, a népművész néni legnagyobb megdöbbenésére, de nekünk így is tetszett, bár kevés esélye volt, hogy hazáig épen marad, mert már eltevéskor a földre pottyantottam.A park nagy szenzációi most a zsiráfok voltak, merthogy eddig nem voltak. Engem nagyon lenyűgöztek a kecses mozdulataikkal, ahogy nyújtózkodtak egyre feljebb az ínycsiklandó levelek elérésének reményében.Pici szurikáták is születtek, de annyira féltették a szülők, hogy nem sokat lehetett látni belőlük.Tami újabb kedvence mostanában a kígyó. Nem tudom honnan jött számára ez a vonzalom, de örömmel vette a nyakába ezt a csúszós jószágot, mikor alkalom adódott.Az én kedvenceim továbbra is a gibbonok. Az új pár, egy fekete és egy fehér most nem mehettek ki, így nem is fényképezhettem le őket, de sokáig néztem, ahogy kurkásszák egymást önfeledt boldogságban. Azért csak sikerült elkapnom egy gibbont, ahogy lóg a fán.Nem lenne teljes a bejegyzés, ha nem mutatnék meg néhány alkotást, melyeket természetesen Tami rajzolt a húsvét témájában. Ezeket azután készítette, miután meglátta, hogy milyen rajzokat tettem fel a blogra. Szerinte egyáltalán nem szépek, és így akarta korrigálni tévedésemet.

Húsvéti cica

A tavasz az újjászületés időszaka. A fű kizöldült a kertben, a fák rügyeket növesztettek, a természet feléledt téli álmából és az állatok is. Már írtam, hogy tavalyról három nyulunk maradt. A húsvét főszereplői, de nem nyúlsonkát ettünk, sőt az idén elmaradt az asztalunkról a sonka, mert nem akartuk megvenni a boltban árult műhúst. Kicsi nyuszik viszont születtek, már két ízben is az idén. Először kettő dugta ki a fejét az üregből, most pedig öt apróság. Tojást viszont ők sem tojtak, nekem kellett eldugdosnom a kertben a lányom legnagyobb örömére. Húsvétkor elmaradhatatlan a tojásvadászat, ez az ünnep fénypontja. Egész délelőtt kereste Tami a tojásokat, pedig én már tudtam, hogy megtalálta mindet, de ezt nem mondhattam el neki. Úgy tűnik, mintha még mindig kétkedés nélkül elhinné ezt a képtelenséget, mintha egyáltalán nem lenne gyanús számára, hogy a nyúl tojja a tojást, ráadásul csokitojást, de úgy gondolom, hogy tudja ő az igazságot, csak sem az én, sem a maga kedvét nem akarja ezzel elrontani.

Idén először a szabadban főztünk. Már annyira vártuk, hogy eljöjjön ez az idő. Anti bográcsban rotyogtatta a pörköltet, majd tárcsán sütött krumplit, paprikát, tojást, hogy húsmentes étel is kerüljön az asztalra. Vendégeket is hívtunk, hogy még jobban érezzük magunkat és estig folyt a lakoma, na meg az adoma.

Csiki is hozzájárult az ünnepléshez, mert pénteken megszült négy gyönyörű kismacskát. Egész nap körülöttem sertepertélt, állandóan mellettem akart lenni, éreztem, hogy készülődik valamire, de estig nem történt semmi. Este kilenckor érkezett el az idő. Tami most először vett részt bábaként, korábban vagy nem volt itthon, vagy aludt, úgyhogy számára ez is felért egy csodával. Csiki nagyon ügyes volt, csak a köldökzsinórt nem volt hajlandó elrágni, mindannyiszor nekünk kellett kézbe venni az ollót, hogy ne rángassa maga után a kölykét, még jó, hogy a méhlepényt megette. Hihetetlen, hogy a macskáknál is ugyanúgy vannak fájások, összehúzódási és kitolási szakaszok, csak náluk minden fokozott ütemben zajlik, akár a terhesség (2 hónap), akár a felépülés.

Apás szülés.

A második cica kicsit megijesztett minket, mert nagyon sokáig nem vett levegőt, Csiki elfelejtette a fejét nyalogatni, amivel kitisztította volna az orrát. Anti egy fülpiszkáló segítségével próbált segíteni a kiscicán, aki hosszú percek után végre fellélegzett. Negyed tizenkettőkor bújt ki a negyedik macska, tudtam, hogy több már nem lesz, Csiki visszanyerte eredeti alakját is röpke három óra alatt, lenyugodott, mondhatni kiterült, hogy a kölykei nyugodtan fogyasszák el első vacsorájukat.

Csiki ragaszkodása továbbra sem hagy alább. Amint messzebb kerülök a doboztól - ahol még hetekig tartózkodni fognak -, azonnal hiányozni kezdek neki. Másnap mikor lefeküdtünk, szaladt hozzám, hogy a közelembe legyen. Igen ám, de akkor a kölykei kezdtek hiányozni neki, tehát mit tehetett mást, mint hogy odahordta az ágyba őket. Na, az első ilyen költözés után én jobbat találtam ki, behoztam dobozostól őket és az ágyam mellé állítottam. Így mindenki jól járt, nyugodtan telt az éjszaka.

3... 2... 1!

Tojásvadászat indul! A Húsvétban a lányom kedvence a nyúltojás-hajsza. Tudtam, hogy nem fogok korábban ébredni, mint Tami, úgyhogy még tegnap éjfélkor egy zseblámpa és 16 csokitojás társaságában tébláboltam a kertben, mint egy holdkóros, hogy minél frappánsabb és eldugottabb rejteket keressek. Mikor a nyúlketrec környékén járkáltam, a nyulak kíváncsian néztek rám, követtek és közben arra a következtetésre jutottak, hogy ugyan mi mást akarhatnék éjnek évadján, mint nekik füvet szedni. Mikor végeztem a dugdosással, megkapták a füvüket is, de beletelt fél órába, mire mindegyik tojás a helyére került. Reméltem, hogy éjjel nem tör az udvarunkba egy csokitojást kívánó jószág, hogy elpusztítsa a meglepetéseket.Tami reggel hihetetlen sebességgel öltözött fel és már fogta is a tojásszedő kosarát, hogy lecsapjon a rémületükben megmerevedett áldozatokra. A macskák kitartóan segítettek a vadászatban, de ők egyet sem találtak, végül kénytelenek voltak feladni és lustán elnyújtózni a hintaágy tetején.Tami viszont – egy kis segítséggel – az összeset meglelte. A baj csak az volt, hogy csak én tudtam, hogy nincs több, ő még ebben nem lehetett biztos, így kitartóan kutatott tovább, miközben várta az instrukcióimat, hogy hol nézze még meg. Miután a postaládába is bekukkantott, belátta, hogy nincs több. Így is teli lett a kosara. A locsolkodóknak bőven jutott belőle.Ünnepi ebédet is készítettem, reszelt-sült-zöldség-fasírt formájában. Nagyon finom lett, pedig most csináltam először és nem is igazán receptből, csak hallomásból és ami nem jutott eszembe, azt kiegészítettem a hűtő tartalmából. Így került bele reszelt krumpli, cukkini, répa és spárga, amiből fasírtot gyúrtam, majd lepény formájában megsütöttem.
Taminak már két foga kipottyant, de a többi még stabilan álldogál a szájában. Az alsó kettő már jól láthatóan ki is hajtott, szép csipkés tetejű. A második foga az óvoda ebédlőjében esett ki és bár ebéd után mindenki azt kereste, nem lelték meg, úgyhogy a fogtündér sem hozhatott érte ajándékot.A szél egész hétvégén kitartóan fújt, kivéve akkor, mikor Anték sárkányt eregettek. Ezért inkább úgy döntöttek, hogy Anti új vásári szerzeményével, egy óriási nagyítóval felgyújtják a nyulaknak szánt szalmát. Remélem nem ez volt az utolsó írásom ebben a házban.