Tojásvadászat indul! A Húsvétban a lányom kedvence a nyúltojás-hajsza. Tudtam, hogy nem fogok korábban ébredni, mint Tami, úgyhogy még tegnap éjfélkor egy zseblámpa és 16 csokitojás társaságában tébláboltam a kertben, mint egy holdkóros, hogy minél frappánsabb és eldugottabb rejteket keressek. Mikor a nyúlketrec környékén járkáltam, a nyulak kíváncsian néztek rám, követtek és közben arra a következtetésre jutottak, hogy ugyan mi mást akarhatnék éjnek évadján, mint nekik füvet szedni. Mikor végeztem a dugdosással, megkapták a füvüket is, de beletelt fél órába, mire mindegyik tojás a helyére került. Reméltem, hogy éjjel nem tör az udvarunkba egy csokitojást kívánó jószág, hogy elpusztítsa a meglepetéseket.
Tami reggel hihetetlen sebességgel öltözött fel és már fogta is a tojásszedő kosarát, hogy lecsapjon a rémületükben megmerevedett áldozatokra. A macskák kitartóan segítettek a vadászatban, de ők egyet sem találtak, végül kénytelenek voltak feladni és lustán elnyújtózni a hintaágy tetején.
Tami viszont – egy kis segítséggel – az összeset meglelte. A baj csak az volt, hogy csak én tudtam, hogy nincs több, ő még ebben nem lehetett biztos, így kitartóan kutatott tovább, miközben várta az instrukcióimat, hogy hol nézze még meg. Miután a postaládába is bekukkantott, belátta, hogy nincs több. Így is teli lett a kosara. A locsolkodóknak bőven jutott belőle.
Ünnepi ebédet is készítettem, reszelt-sült-zöldség-fasírt formájában. Nagyon finom lett, pedig most csináltam először és nem is igazán receptből, csak hallomásból és ami nem jutott eszembe, azt kiegészítettem a hűtő tartalmából. Így került bele reszelt krumpli, cukkini, répa és spárga, amiből fasírtot gyúrtam, majd lepény formájában megsütöttem.Taminak már két foga kipottyant, de a többi még stabilan álldogál a szájában. Az alsó kettő már jól láthatóan ki is hajtott, szép csipkés tetejű. A második foga az óvoda ebédlőjében esett ki és bár ebéd után mindenki azt kereste, nem lelték meg, úgyhogy a fogtündér sem hozhatott érte ajándékot.
A szél egész hétvégén kitartóan fújt, kivéve akkor, mikor Anték sárkányt eregettek. Ezért inkább úgy döntöttek, hogy Anti új vásári szerzeményével, egy óriási nagyítóval felgyújtják a nyulaknak szánt szalmát. Remélem nem ez volt az utolsó írásom ebben a házban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése