Cecina

A sok városnézés után ismét eljött a tengerpart iránti igényünk, amit sürgősen csillapítanunk kellett. Jennifer Cecinát ajánlotta, és mi hallgattunk rá, amit utólag egy percig sem bántunk meg. Cecina azt jelenti, hogy csicseriborsópite, ami nagyon vicces, de a tengerpartjának semmi köze az ételhez, viszont lenyűgöző!

A tenger mellett közvetlenül találtunk ingyenes parkolóhelyet, a szabadstrand pedig nem csak egy sáv volt a fizetős mellett, hanem hosszú kilométereken elnyúló lungomare. A fenyőerdővel övezett partszakasz az árnyékban hűsölőknek kedvezett, a feketének tetsző vulkáni homokos part pedig a Nap szerelmeseinek. Innen benyúlt néhány sziklás, nehézkesen megközelíthető móló, melynek végén isteni volt napozni, ha az ember fel van készülve a hirtelen rázúduló hullámcsapásokból jövő sós permetre.

Sajnos az úszás itt sem jött össze, mert úgy látszik ebben az időszakban folyamatos volt a fergeteges szélfúvás, amitől óriási hullámok kerekedtek, de világossá vált az is, hogy miért van majdnem minden hegycsúcson szélkerék. Nem nagyon lehet leírni ezt a szépséget, talán ez a pár kép részben visszaadja, hogy miről beszélek.

Viareggio

Mivel a hegyekben volt a szállásunk, ahhoz, hogy fürödni menjünk muszáj volt egy kicsit autózni. Viareggiora esett a választásunk, talán az volt a legközelebb hozzánk, de olyan hegyi ösvényeken, sokáig csak felfelé, hogy azt hittem, eltévedtünk. A jellegzetes Toscan tájjal egyébként egész idő alatt nem tudtam betelni. Annyira gyönyörű és változatos és képtelen voltam elhinni, hogy egy-egy házban hogy képesek élni az emberek, távol a civilizációtól, ahol a „leugrom a boltba, mert elfelejtettem kenyeret venni” kijelentés kb. 2 órás utat jelent autóval. Sokszor olyan magasan volt az épület, ami inkább kastélynak tűnt, hogy azt gondolnánk nem is vezet már oda út. Épp ilyeneken haladtunk mi is a strandig.

A szabad strand itt nem volt túl széles és bár hétköznap volt, elég sokan is voltak. Nagy lendülettel indultam a víz felé, erreföl akkora hullámokkal találtam szembe magam, hogy derékig bírtam csak bemenni, onnan már fordított is ki a következő hullám. Ha valakinek viszont sikerült beljebb jutnia, azt a vízimentők parancsolták kifelé, ők tudják az okát, miért. Kb. 200 méterenként volt figyelő szempár és a sípot is elég sűrűn használták, ha valaki 2-3 hullámtörésnél beljebb merészkedett.

Tamit mindig vonzották a fekete hölgyek által készített hajfonatok és mivel nekik remek érzékük volt a bizonytalan egyének kifürkészésére, azonnal lecsaptak a lányomra, aki bár sokáig tartotta magát, alkudott is becsülettel – ami kötelező is, mert hatalmas árral indítanak, majd a negyedéért is megcsinálják -, végül beadta a derekát és egy órás ücsörgés után szerintem a bőre is sötétebb lett.

Hazamenetel előtt még egy pizzát is elfogyasztottunk egy olyan étteremben, ahol nagyon alacsonyan tartották az árakat. Indoklásként az volt kiírva, hogy ez azért van, mert helyi hozzávalókból készítik el az összes fogást, valamint nincs külön pincér, aki leszedné az asztalt, ezt a műveletet a vendégekre bízzák. Azért is nagyon hálásak voltak, hogy a kihozott evőeszközöket bontatlanul visszaszolgáltattuk, ha már ilyen környezettudatos étterem és mi nem eszünk késsel, villával pizzát.