Most viszont elérkezett a húsvét és én már egyértelműen abban a hitben voltam, hogy túl vagyunk a nehezén, tudja, hogy a nyúl nem tojik tojást, hogy ez is egy mese, amit a felnőttek találtak ki a gyerekek megviccelésére. Pont úgy hozta a sors, hogy valaki hozott egy pici nyuszit, egy megunt játékszert. Tami éppen nem volt itthon, így később értesült róla általunk, hogy egy igazi húsvéti nyuszi ugrott be a többiek közé. Én ezt csak poénnak szántam, Tami pedig nagyon megörült a hírnek. Csak később derült arra fény, hogy ő tényleg azt hitte, hogy ez az igazi húsvéti nyúl, mikor elszóltam magam, hogy valójában ki hozta. A nyuszi iránt érzett szeretet azért nem oszlott a semmibe, de talán most már tudatosodott benne az igazság erről az ünnepről is.
A húsvét nem múlhat el tojáskeresés nélkül, úgyhogy ezt is eljátszottuk, de sajnos érződött a lelkesedés hiányán, hogy így már nem olyan. Most már ez is csak egy szimpla játék lett, maradandó élmény nélkül.
A Vadasparki látogatás viszont feledtette a gonosz felnőttek ármánykodását. Mikor Tami pici volt, hosszú délelőttöket töltöttünk a Vadasparkban, alig volt látogató, az állatok kicsit természetesebben viselkedtek, mi pedig teljesen ki tudtunk kapcsolódni. Húsvét hétfőjén viszont annyian voltak, hogy parkolóhelyet is alig kaptunk, de a lányomat nem lehetett visszatartani. A locsolkodni szándékozókat már korábban értesítettük, hogy nem lesz, aki beengedje őket. Tami kedvéért vállaltam volna, de a lányt picinek is inkább riasztotta és feszélyezte a kölnivel fröcskölő fiútársaság, nem hogy izgalomba hozta volna. A húsvét a Vadasparkban is jelen volt, de sajnos mi nem találtunk eldugott tojásokat, viszont Tami festett egy szépet. Kicsit megreformáltuk a tojásfestés művészetét, mert előbb befestettük a tojást, és csak utána írókáztunk rá, majd újra befestettük, a népművész néni legnagyobb megdöbbenésére, de nekünk így is tetszett, bár kevés esélye volt, hogy hazáig épen marad, mert már eltevéskor a földre pottyantottam.
A park nagy szenzációi most a zsiráfok voltak, merthogy eddig nem voltak. Engem nagyon lenyűgöztek a kecses mozdulataikkal, ahogy nyújtózkodtak egyre feljebb az ínycsiklandó levelek elérésének reményében.
Pici szurikáták is születtek, de annyira féltették a szülők, hogy nem sokat lehetett látni belőlük.
Tami újabb kedvence mostanában a kígyó. Nem tudom honnan jött számára ez a vonzalom, de örömmel vette a nyakába ezt a csúszós jószágot, mikor alkalom adódott.
Az én kedvenceim továbbra is a gibbonok. Az új pár, egy fekete és egy fehér most nem mehettek ki, így nem is fényképezhettem le őket, de sokáig néztem, ahogy kurkásszák egymást önfeledt boldogságban. Azért csak sikerült elkapnom egy gibbont, ahogy lóg a fán.
Nem lenne teljes a bejegyzés, ha nem mutatnék meg néhány alkotást, melyeket természetesen Tami rajzolt a húsvét témájában. Ezeket azután készítette, miután meglátta, hogy milyen rajzokat tettem fel a blogra. Szerinte egyáltalán nem szépek, és így akarta korrigálni tévedésemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése