Gyermekkorom nagy része azzal telt el, hogy ültem a zongora mellett és próbáltam egyre szebb zenét megszólaltatni a billentyűk segítségével. Kezdetben sokszor éreztem kényszernek, hiszen nem mehettem annyiszor játszani, mint más gyerek, mert nekem gyakorolnom kellett, de az idő múlásával egyre több örömet is okozott. Mikor felvettek a konzervatóriumba, már úgy éreztem, megtaláltam a helyem és ebben nagy része volt a művész-légkörnek. Bár nagyon nehéz volt két iskolát végezni egyszerre, hisz délelőtt voltak a zenei órák, délután a gimnázium, de csak a vizsgaidőszakban éreztem úgy, hogy megterhelő. Amikor elérkezett a döntés ideje, hogy merre menjek tovább, úgy éreztem, hogy valamivel több szabadságot szeretnék, kitörni a négy fal közül, úgyhogy az utolsó vizsga után úgy döntöttem, hogy nem ülök vissza a zongoraszékre, másfelé veszem az irányt, és csak kedvtelésből, a magam szórakoztatására muzsikálok.
A hangszertől olyan kitartást és erkölcsi értékeket kaptam, melyekre akkoriban nem is gondoltam, csak mikor kiléptem az Életbe, akkor tapasztaltam, hogy nem volt hiábavaló időtöltés, még ha nem is lett belőlem tanár, vagy sokat fellépő zongoraművész. Valahol tehetséges voltam, de nem a szószerinti értelemben. Ha olyan darabot játszottam, ami megérintett, azzal versenyeket nyerhettem volna, viszont, ha épp nem a megfelelő hangulatban léptem fel a közönség elé, akkor csak a lélekjelenlétemen múlott, hogy nem fulladt kudarcba a koncert.
Évekig volt otthon zongorám, és ha időm engedte, mindig odaültem mellé. Aztán az élet úgy hozta, hogy meg kellett válnom a pianínótól, és hosszú éveken keresztül egy billentyűt sem ütöttem le. Mikor véletlenül egy hangszer közelébe kerültem, azonnal lepötyögtem pár ismert dallamot, de éreztem, hogy egyre inkább kopik a tudásom, elfelejtem a soron következő akkordot, nem mozognak úgy az ujjaim, mint annak előtte. Végül, már ha láttam is pianínót, nem mertem használni.
Van ugyan egy zongorám, de sajnos nem fér be a házunkba, így mintha nem is lenne. Múlt pénteken, mikor hazaértem a munkából, Anti rejtélyesen fogadott. Láttam rajta, hogy csak arra vár, hogy belépjek a házba, én meg mintha a teraszon akarnék megöregedni. Mikor végre bementem, egyből szemet szúrt a változás. Hiányzott a szekrény, amiből már korábban félig kipakoltam, mert feleslegessé vált, de még nem szabadultunk meg tőle. Most viszont a helyén egy pianínó állt. Az örömömet nagyon nehéz lenne leírni, mert rég éreztem magam ennyire boldognak! Ez kissé ugyan halványult, mikor leütöttem a billentyűket, mert teljesen lehangolódott szegény, mivel sokáig állt és nagyon messziről érkezett a hangszer. Maga a szállítás története is nagyon érdekes, de csak annyit említek meg, hogy három autó hozta el idáig, jó pár ember erejét próbára téve.
Nem mai darab, a márkája R. Erblich & Söhne, látszik a gyertyatartó helye is, sajnos csak a helye. Egy rajtafelejtett címke szerint egy osztrák iskolában használhatták, de már nagyon régen kivonhatták a forgalomból, és egy egér lakhelyéül szolgálhatott, aki nem volt rest több helyen szétrágni a számára ehetőnek tűnő dolgokat. Antival szétszedtük, én megpucoltam a billentyűket, kiporszívóztam a belsejét. Sajnos a billentyűkről nem bírtam még leszedni a számozásokat, melyeket már gyerekkoromban is nagyon utáltam, ha valakinél felfedeztem. Teljesen felesleges, a gyerek nem fogja ettől hamarabb megtanulni a hangokat, számomra felfoghatatlan, hogy ilyet megengedtek, olyan, mintha egy könyvből tépkednék ki a lapokat. Anti visszaragasztott pár kalapácsot, melyek letörtek, de még sok javítanivaló van rajta, mert a filceket is ki kell cserélni, mivel több helyen lemállott, az elrágott zsinórokat sem lesz egyszerű pótolni, de hétfőn már jön a hangoló, mert jelenleg úgy egy kis terccel van lejjebb.
Viszont most már van zongorám, néhány kottát már ki is készítettem és hamarosan minden szabadidőm azzal fog eltelni, hogy kedvet csináljak a lányomnak a zenéléshez, mert ő pillanatnyilag azt mondja, hogy sohasem fog zongorázni, bár ennek ellentmondott az, hogy mikor meglátta, el sem lehetett ráncigálni előle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése