2010. április 5., hétfő

Húsvéti cica

A tavasz az újjászületés időszaka. A fű kizöldült a kertben, a fák rügyeket növesztettek, a természet feléledt téli álmából és az állatok is. Már írtam, hogy tavalyról három nyulunk maradt. A húsvét főszereplői, de nem nyúlsonkát ettünk, sőt az idén elmaradt az asztalunkról a sonka, mert nem akartuk megvenni a boltban árult műhúst. Kicsi nyuszik viszont születtek, már két ízben is az idén. Először kettő dugta ki a fejét az üregből, most pedig öt apróság. Tojást viszont ők sem tojtak, nekem kellett eldugdosnom a kertben a lányom legnagyobb örömére. Húsvétkor elmaradhatatlan a tojásvadászat, ez az ünnep fénypontja. Egész délelőtt kereste Tami a tojásokat, pedig én már tudtam, hogy megtalálta mindet, de ezt nem mondhattam el neki. Úgy tűnik, mintha még mindig kétkedés nélkül elhinné ezt a képtelenséget, mintha egyáltalán nem lenne gyanús számára, hogy a nyúl tojja a tojást, ráadásul csokitojást, de úgy gondolom, hogy tudja ő az igazságot, csak sem az én, sem a maga kedvét nem akarja ezzel elrontani.

Idén először a szabadban főztünk. Már annyira vártuk, hogy eljöjjön ez az idő. Anti bográcsban rotyogtatta a pörköltet, majd tárcsán sütött krumplit, paprikát, tojást, hogy húsmentes étel is kerüljön az asztalra. Vendégeket is hívtunk, hogy még jobban érezzük magunkat és estig folyt a lakoma, na meg az adoma.

Csiki is hozzájárult az ünnepléshez, mert pénteken megszült négy gyönyörű kismacskát. Egész nap körülöttem sertepertélt, állandóan mellettem akart lenni, éreztem, hogy készülődik valamire, de estig nem történt semmi. Este kilenckor érkezett el az idő. Tami most először vett részt bábaként, korábban vagy nem volt itthon, vagy aludt, úgyhogy számára ez is felért egy csodával. Csiki nagyon ügyes volt, csak a köldökzsinórt nem volt hajlandó elrágni, mindannyiszor nekünk kellett kézbe venni az ollót, hogy ne rángassa maga után a kölykét, még jó, hogy a méhlepényt megette. Hihetetlen, hogy a macskáknál is ugyanúgy vannak fájások, összehúzódási és kitolási szakaszok, csak náluk minden fokozott ütemben zajlik, akár a terhesség (2 hónap), akár a felépülés.

Apás szülés.

A második cica kicsit megijesztett minket, mert nagyon sokáig nem vett levegőt, Csiki elfelejtette a fejét nyalogatni, amivel kitisztította volna az orrát. Anti egy fülpiszkáló segítségével próbált segíteni a kiscicán, aki hosszú percek után végre fellélegzett. Negyed tizenkettőkor bújt ki a negyedik macska, tudtam, hogy több már nem lesz, Csiki visszanyerte eredeti alakját is röpke három óra alatt, lenyugodott, mondhatni kiterült, hogy a kölykei nyugodtan fogyasszák el első vacsorájukat.

Csiki ragaszkodása továbbra sem hagy alább. Amint messzebb kerülök a doboztól - ahol még hetekig tartózkodni fognak -, azonnal hiányozni kezdek neki. Másnap mikor lefeküdtünk, szaladt hozzám, hogy a közelembe legyen. Igen ám, de akkor a kölykei kezdtek hiányozni neki, tehát mit tehetett mást, mint hogy odahordta az ágyba őket. Na, az első ilyen költözés után én jobbat találtam ki, behoztam dobozostól őket és az ágyam mellé állítottam. Így mindenki jól járt, nyugodtan telt az éjszaka.

2 megjegyzés:

ZOLTAN+ írta...

kerem legyen kedeves sziami cica ugyben felhivni - nem talaltam mas elerhetoseget
koszonettel

Zoltan

Zita írta...

Holnap felhívom, mert már későre jár az idő.

Zita