Becsuktam a mesekönyvet, lekapcsoltam a villanyt és lefeküdtem. Tami egész közel furakodott hozzám, ahogy szokott. Egy darabig nyugton volt, majd elkezdett fészkelődni. Ide-oda forgolódott, hol a párnám alá tette a kezét, hol kihúzta, éreztem, hogy még nem akar aludni, de nem szóltam, vártam. Egyszer csak felém fordult és megkérdezte:
- Anyu, te mindig szeretni fogsz engem?
- Hát persze, ebben biztos lehetsz – feleltem, hogy megnyugtassam. – És te? – tettem fel neki a kérdést.
- Sajnos nem tudom, mit hoz a jövő – mondta csalódott hangon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése