Félreértés

- Mondd meg őszintén… kérlek, Te megcsalsz engem?

- Hogy mi van??? – Honnan veszel ekkora baromságot?

- Ne tagadd, tudok a sorok között olvasni… és látom, hogy mi folyik körülöttem…

- De mégis, milyen sorról és milyen folyóról beszélsz?

- Hát nemrég olvastam a legújabb novelládat… és ez egyértelmű, ezek után…

- Várj, valamit nem értek… arról beszélsz, ahol tulajdonképpen senki sem csal meg senkit, csak ezt a másik nem tudja?

- Hát ennek van álcázva, de mondtam, hogy tudok a sorok közt olvasni…

- Na, de ott a férfi csalja meg a nőt… állítólag… akkor én mondhatnám, hogy Te csalsz meg engem, de mivel én írtam, ezért nem mondom és nem is csak ezért.

- Ez csak félrevezetés, megfordítottad a szerepeket, hogy ne legyél gyanús, de minden szavad rólunk szól.

- Nem, ez egy novella, egy kitalált történet, ami valahogy elindult a fejemben és leírtam, mert vicces és érdekes lehet és miközben írtam, tök jól szórakoztam és reméltem, hogy aki olvassa, szintén jót szórakozik. Tudod, mi a novella definíciója? Nagyvonalakban egy kitalált történet, melynek ugyan lehet valóságalapja, de azért mégiscsak egy epikai műfaj, melyet irodalmi alkotásként tartanak számon.

- Na jó, de akkor is, ez rólunk szól, kicsit másképp, akárcsak a múltkori, ahol a kutya talált egy kabátot…

- De hát nekünk nincs is kutyánk!

- Az most mindegy, az az irodalmi része, de…

- … de kabátunk van, akkor már mi is vesszük fel? Ne bolondulj meg! Hidd el, hogy ez is csak egy kitaláció, nem rólunk szól, csak az írónak muszáj a saját környezetéből kiindulnia, hiszen az a legismertebb terep, de aztán a fantázia meglódul és mindenfélét összehord, kizárólag az irodalmi tanítás vagy szórakoztatás céljából. Ez történt most is.

- Biztos? Nem akarsz elhagyni?

- Hogy tennék ilyet, amikor minden nap ellátsz újabb és újabb témával! J