Nagycicák

Igaz még csak 20 naposak ezek a cicák, és már születésükkor sem voltak annyira kicsik, de alig egy hét alatt megduplázták a súlyukat és mostanra kimondottan kövérek, a szó legkedvesebb értelmében.

A szemük már nyitva, de egész nap csukva tartják, békésen alszanak a biztonságot nyújtó dobozban, bár már Pezsgő igyekszik új helyet találni nekik – ezt minden egyes alkalommal eljátsszuk -, benne van a forgatókönyvben, ahogy az is, miként beszélem le róla.

Az egyik legjobb mód, hogy igyekszem minden olyan helyet megszüntetni, vagy legalább számára megközelíthetetlenné tenni, amiről azt gondolom, hogy ha macska lennék, biztos nyerő lenne. Eddig sikerült a fejével gondolkodnom, viszont a szekrényem hátsó táblája részben elvált az oldalától, ami azt jelenti, hogy egy kismacskányi hely tátong ott. Igyekszem ruhákkal eltakarni, lévén az van a szekrényben, de Pezsgőt nem olyan könnyű átverni. Igaz még csak odáig jutott, hogy kihúzogassa a holmimat a résen és a kölykei alá terítse, arra még nem vetemedett szerencsére, hogy a kiscicákat megpróbálja a helyükre csúsztatni, de ami késik, nem múlik.

Három kandúr és egy kislány tartozik a nyári alomba. Messziről meg lehet ismerni a lányt, mert sokkal fehérebb a bundája a kandúrokénál. Ilyenkor még kicsi ufó-szerű, szinte bordó színű szemük van, a fejük oldalán pedig macifülek, nagyon mókásan néznek ki. Természetesen egy-két bolhát is el kellett már távolítanom belőlük, ami szintén az ufó-rejtélyhez tartozik, hiszen egyik macskánk sem hordoz magán élősködőt, a kicsikben viszont születésük után egy héttel már találni lehet.