Hajnali fél ötkor Cimet nyávogására ébredt a család.
Nem szokott feljönni az emeletre, csak mikor hallja, hogy hamarosan ki fog
nyílni a hálószobaajtó és besurranhat az ágyba. Erre még várnia kellett volna
minimum két órát, de most nem tudott várni.
Már így is késve szólt, hogy megindult a szülés,
mert egy parányi cica már napvilágot látott. Sietve kerítettünk neki helyet,
ahol folytathatta a reggeli programot, de végül ő választott ki egy számára
megfelelőt. A kaparófa belsejét találta a legbiztonságosabbnak - és valószínű,
hogy a legmelegebbnek - erre a műveletre.
Cimetnek ez volt az első szülése, aggódtam is
kicsit, hogy miként viselkedik, de az ösztönök pontosan működtek nála, nem
kellet sűrűn közbeavatkozni, csak néha megnyugtatnom, hogy itt vagyok és
figyelek rá. Természetesen nem mentem be dolgozni, hogy ha kell tudjak
segíteni. Ezt el is várta tőlem! Sűrűn dugta ki a fejét a macskajáték
belsejéből, hogy hírt adjon magáról, éppen mi zajlik le benne, de egyéb,
konkrét segítséget nem igényelt, hál’ Istennek. Többször ki is jött és odabújt
a párjához, vagy az ölembe feküdt egy kis simogatásért és biztatásért.
Nem is mulasztottam el, hogy lelket öntsek belé,
mivel az egy kiscica előbukkanása után nagyon hosszú idő eltelt, mire követte
őt a második.
Addig is gyönyörködtem a foltos kölyökben, aki
nagyon hasonlított a mamájára, csak némileg sötétebb kiadásban.
A második poronty viszont hófehéren született,
vagyis tiszta apja lett. Fura volt látni egymás mellett a két teljesen eltérő
apróságot.
Ezek után sem gyorsult fel a szülés, hosszú órák
teltek el, mire Cimet visszanyerte eredeti alakját és 5 kölyöknek adott életet.
1 sziámi és 4 bengáli született, de igazából mindnyájan szingálik. Cimet első
dolga az volt, hogy odabújjon Kaviárhoz, aki kicsit ugyan egykedvűen, de azért
megértően nyalogatta a fejét. Cimet viszont kimondottan boldognak látszódott és
farkaséhesnek, bár még szülés közben is falatozott egyszer.
Azóta már eltelt több mint egy hónap és a cicák mind
jól vannak, Cimet gyönyörűen gondoskodik róluk, hangjukat sem lehet hallani,
vagyis a táplálék is elég számukra, Cimet pedig kedvesebb – és éhesebb -, mint
valaha! Már nyitogatják a szemüket, de csak lopva sikerül kivenni őket az odújukból,
mert ahogy észre veszi az anyuka, hogy maceráljuk a kicsinyeit, amit egyébként
nem nehéz észrevenni, mert elég hangosak tudnak lenni olyankor, már szalad is
és hordja vissza őket a helyükre.
Kíváncsi leszek, hogy milyen jellemvonásokat
örökölnek a kölykök. Az az egy biztos, hogy a kedvességet továbbviszik, mert
mindkét szülője fantasztikusan bújós és dorombolós. Az anyuka kicsit
beszédesebb, mint az apuka, viszont vadabb is, amikor arról van szó, hogy a
kutyát lerendezze, vagy hogy az övé legyen az első falat - és az utolsó is.
Hogy külsőleg milyenek lesznek, ezt még nem lehet eldönteni, mert hetek alatt rengeteget változnak. A sziámi is hófehéren születik, majd egy hónap alatt sötétedik be a megfelelő helyeken. Biztos jól nézne ki a bengáli cica az apjától öröklött vakító kék szemmel! Majd látjuk! A nemek arányát még nem tudom pontosan, a többség kandúr, a sziámi biztosan és egy lány is van köztük.
Pillanatnyilag még csak a dobozban tartózkodnak, de
már várom, amikor elindulnak és fel-alá rohangálnak, kergetőznek a házban J!
2016. december 1., csütörtök
