Nincs két egyforma sziámi, nem hogy három…

Már rég írtam a cicáinkról, pedig minden okot megadnak arra, hogy rájuk irányítsam a figyelmet. Már 8 hónaposak.

Itt van mindjárt Kaviár, a kandúr, aki akkorára nőtt, mint egy vadmacska. Bármelyik dakszlit maga alá gyűrhetné, ha meglenne hozzá a kellő bátorsága, ugyanis igencsak félénk cicus lett belőle. Kedvessége felülmúlhatatlan, türelme a végsőkig fokozható, csak a bátorsága hagy némi kívánnivalót maga után. Imád felmenni a vállunkra, de csak a balra. Ha véletlenül a jobb oldalra tesszük, nem találja a helyét, addig mesterkedik, míg át nem jut a másikra és ha biztonságban érzi magát – vagy még azelőtt – azonnal összeesik, teljesen elpuhul, lóg, nem is kapaszkodik, elvárja, hogy tartsuk, ami nem is olyan egyszerű, hisz több mint négy kiló.

Párja, Pezsgő – aki a Csoki névre is hallgat, de Kaviár mellett csak Pezsgő lehet – mindenben az ellentéte. Fürge, izgága, mint egy menyét, csak Taminak engedi, hogy ölbe vegye, de neki örömmel dorombol ilyenkor, képtelenség ott hagyni. Minden lébe kanál, nincs biztonságban tőle egy csukott ajtó sem, de a tapétát is előszeretettel szaggatja le a falról, ha éppen ahhoz van kedve, márpedig sokszor ahhoz van kedve. Aprócska, szinte alig nőtt az elmúlt hónapokban, nagyon vigyáz a vonalaira, alig eszik, annál többet iszik, de mikor szomját oltotta, azonnal kiborítja a vizet. Nagyon beszédes cicus, nyávogása, morgása széles skálán mozog, néha annyira meglepő, hogy csak mosolyogni tudunk rajta.

Hihetetlen, hogy a két macs közt csupán 20 nap eltérés van.

Most, hogy végre beköszöntött a tavasz, vagy inkább a nyár, először mehettek ki a kertbe. Az ablakból már idáig is kukucskáltak, de most beleszagolhattak a levegőbe. Kezdetben azért kontroll alatt voltak, nehogy túl messzire merészkedjenek. Tami főleg Pezsgőre ügyelt, nem kis feladatot véve magára, mert a cica azonnal körbejárta a kertet. Én Kaviárra felügyeltem, ami jóval könnyebb volt, mivel a teraszról sem mert lelépni, de még így is kétszer beszaladt a házba ijedtében.

A napok múlásával azonban felbátorodtak és már nagyon óvatosan tudtunk csak kimenni a házból macska nélkül. Anti villanypásztort is felszerelt, hogy meggátoljuk a kerítésen kívüli kószálást, ami eddig két cicánk életébe került, remélem nem fog emelkedni ez a szám. A villanypásztor azért is vált szükségessé, mert az idén már többször születtek kis nyuszik, de egyik sem érte meg a felnőttkort, mert egy-két macska és/vagy görény arra szakosodott, hogy eltüntesse őket.

Végül, de nem utolsósorban Csikiről is ejtenék pár szót, aki hármójuk közül a legszebb, már csak a sötét színével és ragyogó kék szemével is, de mióta meddő lett, kigömbölyödött, ezzel is kitűnik a fiatalok közül. Nagyon érzékeny és talpraesett cica, hol anyaként viselkedik, hol játszótársként, vagy csak egy figyelő szempár.

Már többször szerettem volna leírni, hogy a tőlünk elkerült cicák az új gazditól milyen nevet kaptak, mert igencsak színes a paletta. Egy felsorolás erejéig megpróbálom összeszedni, elnézést kérek, ha kihagyok egyet-kettőt, de már régen volt, remélem hamarosan újra gyönyörködhetünk az apróságokban.
Rezső, Jenő, Kenőcs, Málna, Bodza, Szuzy, Tamy, Savóka...