2014. szeptember 6., szombat

Kalandos szülinap

Megint eltelt egy év, egy rövid, esős nyár után, elérkezett a lányom születésnapja. A kicsi családunkban minden hónapra jut egy szülinap a nyári időszakból és Tami zárja a sort.
Mint már sok éven keresztül, most is két bulit kellett tartani, mert a családi összejövetel egyértelmű, a baráti buli pedig kötelező. Szerencsére a családi szülinapot nem zavarta meg az időjárás, végig nagyon jó meleg volt, bár a strandolás elmaradt, csak egy családtag vetkőzött fürdőruhára és csobbant a medencében. Egy valaki ugyan hiányzott az összejövetelről, de azért jól éreztük magunkat.
Sok fejtörést okozott nekem a baráti buli megszervezése, mert Tami az idén több helyre is meg volt hívva, ahol „ottalvós”, „pizzasütögetős”, pólófestős partykat rendeztek a szülők. Én is ki akartam tenni magamért, de az szóba sem jöhetett, hogy itt aludjon tíz gyerek, az idő is hűlt, sátorozásról sem lehetett szó.
Azt találtam ki, hogy Kalandparkba viszem a társaságot. Tami repesett a boldogságtól, mikor felvetettem az ötletet és már írta is a meghívókat. Mire eljött a nagy nap, kicsit beborult, de ez nem tántorított el bennünket, vártuk a vendégeket a kijelölt helyen. Szép lassan meg is érkezett a csapat és némi szabályismertetés után el is indultak egyenlőre a junior pályán. Mikor Tami alatt leszakadt az egyik gumi, feltettem néhány kérdést a szervezőnek, aki közölte, hogy magasabban ilyen biztos nem lesz. Nem lett, de lehet, hogy csak azért, mert arra nem mentek.
A felnőtt pályára már nem mindenki mehetett fel, mert nem mindenki érte el a minimum méretet és olyanok is voltak, akik inkább lent akartak maradni. Az egyik lányt csak úgy engedték fel, ha én is elkísérem, pedig most valahogy nem volt kedvem odafent mászkálni. Biztos éreztem, hogy valami történni fog. Hát történt is! Az egyik biztosító csatot elfelejtették rám kapcsolni, így mikor csúsztam, a kezemmel tartottam magam. Végül beszorult az ujjam, alig bírtam kihúzni és úgy kellett megmenteni. Nem ilyen élményre vágytam! Tami is megijedt kissé, de aztán eleredt az eső, úgyhogy a többieknek is le kellett mászniuk, mert túl csúszóssá vált a talaj.
Nem is baj, mert ekkor került sor az ajándékozásra, a torta és a szendvicsek elfogyasztására, és hogy minden kötöttség nélkül – biztosítókötél, csapok stb. -, jól érezzék magukat.

Nincsenek megjegyzések: