Már nagyon vártuk, hogy Cimet megszüljön, mert olyan
óriási volt a pocakja, hogy alig bírt járni, szinte gurult. Március 30-án,
csütörtök reggel épp indultunk volna munkába, Tami iskolába, mikor Cimet szalad
felénk, fut fel a teraszlépcsőn szájában egy kiscicával.
Nagyon aggódtam, mert elég hűvös volt a reggel és ekkor
még abban sem lehettem biztos, hogy ez az első cica, de szerencsére az udvaron
lévő kedvenc helyeit megvizsgálva, nem találtunk több jövevényt és ő sem
bócorgott tovább a fűben, hanem azonnal birtokba vette a bekészített banános
dobozt.
Ilyenkor szeretek itthon maradni, hogy ha
segítségre, vagy csak támaszra szorul, akkor kéznél legyek, de ilyen hirtelen
nem tudtam itthon maradni sem én, sem a család többi tagja, úgyhogy kicsit
aggódva, de elindultunk a dolgunkra.
Kaviárt kizártuk, mert a macskaajtót bezártuk,
nehogy Cimet mégis a zöldben akarja folytatni a szülést, Kaviár pedig azért nem
maradhatott bent, mert ő nem tűri a bezártságot, kint jobban elvan akár egész
nap.
Igyekeztem haza a munkából, parányit féltem, hogy mi
vár rám, de a legnagyobb meglepetésemre Cimet gyönyörűen megszült 8 kis
apróságot. Sehol sem találtam foltokat, ami azt jelentette, hogy végig a dobozban
maradt és mindegyik cica épnek, egészségesnek nézett ki, kivéve egy parányi
hófehér pöttömöt. Gondolom ő volt az első poronty, aki még kint született, azt
sem tudom, hogy pontosan mikor. Nagyon le volt gyöngülve, de feltűnően kisebb
is volt a többieknél. Pár napon belül el is pusztult szegényke. Nagyon
sajnáltam, mert ahogy kiemeltem a dobozból, Cimet utánanyúlt a mancsával,
mintha azt akarná, hogy ne vigyem el, pedig már nem lélegzett. Nagyon megható
volt.
Viszont így is maradtak elegen! 4 hófehér és 3 sötét
pöttyös kiscica született. Persze rengeteget változnak még az elkövetkezendő
pár hónapban.
A fehéreken már megjelentek a cirádák, minták, a farkuk csíkosan
sötétedik, a fülük széle feketedik, nagyon cukorfalatok.
A sötétek pedig a szokásos bengáli mintázattal
rendelkeznek, csak szürkébb árnyalatban.
Cimet fantasztikus anyuka, természetesen rengeteget
eszik, de van is teje, a kicsik teljes csöndben szundikálnak, csak akkor „üvöltenek”,
mikor Cimet bebújik hozzájuk, ezzel felébresztve és étkezésre szólítva fel a
társaságot.
Nemrég kinyílt a szemük, és amikor ellopunk a
dobozból egy-egy cicát, Cimet azonnal szalad és „könyörtelenül” viszi vissza
őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése