Keksz

Végre itt a jó idő, amit néha azért beborít néhány esőfelhő, de idén még csak egyszer áztam meg biciklizés közben.

A telet is végigtekertem egy-két kivételtől eltekintve, csak amikor fagyos szél fújt, akkor nem ültem a nyeregbe, egyébként nem zavart a -8 fok sem. A munkahelyemre fél óra alatt érek oda, így megvan a napi sport is, oda-vissza 18 km, beérem vele, nem is lenne már több időm egyéb sport tevékenységre.

Ám nem is erről akarok írni, hanem arról, hogy néhány ember, mennyire frusztrált. Szeretném lejegyezni egy élményemet, amely részben kapcsolódik a biciklizéshez.

Általában mosolyogva kerékpározom, mert nagyon élvezem, hogy közben szól a fülembe a kedvenc olasz zeném, hogy süt rám a Nap és termelődik az endorfin is, ha elég gyorsan tekerek.

Hazafelé meg kellett állnom egy boltnál, ahol az édességet szoktam beszerezni. A biciklitárolót úgy helyezték el, hogy nem lehet körbejárni, a falhoz állították a sarokba, így elég körülményes odazárni a drótszamarat és nem is tartom biztonságosnak, ha csak a kerekét védem. Így most sem oda rögzítettem, hanem egy közlekedési táblához, mint mindig.

Most viszont ez a tettem megzavarta egy fiatal srác szépérzékét. Odajött és picit agresszíven, de azért nem túlzottan közölte, hogy vigyem el onnan a biciklit, mert nem messze tőle van egy oszlop is és közte nem férnek el babakocsival.

Bolondokkal nem szoktam foglalkozni, így rámosolyogtam, mondtam egy oké, viszlát-ot és befejeztem, amit elkezdtem. Ő közben bement a boltba. Én is indultam.

Útközben a srác visszafordult, mert látta, hogy nem fogadtam szót és a bejáratnál megállított és elmondta ismét, amit az előbb. Megnyugtattam, hogy a biciklim és az oszlop között, ha két babakocsi nem is, de egy biztosan elfér. Ezzel nem nyugtattam meg, tovább hőzöngött. Természetesen tegeződtünk, de ezt most nem tartottam udvariatlanságnak, így kívánta meg a szövegkörnyezet.

- Te forgalomirányító vagy? – kérdeztem.

- Az – válaszolt gúnyosan.

- Szerintem bárki elfér a biciklim és az oszlop között, akár babakocsival is.

- De nem.

Itt már úgy véltem, hogy taktikát kell váltanom, mert így sosem lesz vége ennek a partalan vitának.

- Szerintem csak kötözködni akarsz – mondtam neki, mert egyértelműnek láttam, hogy csak valakivel kötődni akar, nincs szó babakocsi-fétisről, vagy egy nagyon rossz ismerkedési technikáról.

- Nem.

- Szerintem de.

- És ha igen?

- Akkor most már megnyugodhatsz. Már kötözködtél.

Még nézett rám egy másodpercig, talán átfutott az arcán egy mosolyféle rángás, de lehet, hogy ezt már csak én képzeltem bele és továbbállt.

Azért picit tartottam attól, hogy baja lesz a bicómnak, úgyhogy igyekeztem megvenni a szükséges dolgokat, ami három csomag kekszből állt, így tényleg nem tartott sokáig. Talán a srácnak is vennie kellene egy csomaggal, hogy azon rágódjon.

Húsvéti bengáli cicák – Cimet kölykei

Már régóta szerettünk volna igazi bengáli cicákat, vagyis, ahol az apuka is bengáli fajta, nem pedig egy környékbeli, ismeretlen eredetű házicica. Bár mi tagadás, a legutóbbi almot egy hét alatt elvitték, annyira keresettek a félig fajtatiszta cicák, hisz olcsóbbak is. Szerencsére rendkívül jó helyre is kerültek, boldog és gondoskodó családokhoz, szerte az országban. Gödön, Debrecenben és Kecskeméten is van egy-egy.

Most viszont sikerült találnunk egy bengáli kandúrt, aki vállalt fedeztetést és nem volt annyira messze Szegedhez képest. Egy különálló melléképületben él a cica, merthogy ezek a kandúrok annyira jelölnek, hogy nagyon nehéz meglenni sokáig mellettük életvitelszerűen. Mi is ezért ivartalanítottuk Kaviárt annak idején.

A kandúrka szép lett volna, de mivel nagyon megrettent a látogatóktól, nem az előnyös oldalát mutatta. Azért sikerült megsimogatnom, de inkább Cimettel törődtem, aki hősiesen viselte a hosszú utat, de nem akart előbújni a hordozóból. A gazdival megbeszéltük, hogy egy hétig marad, vittünk neki finom ellátmányt, amihez szokott.

Hát egy hét nem volt elég. A kandúr gazdája azt mondta, hogy szerinte nem is tüzel, bár előtte ki sem mertük engedni az udvarra, nehogy elkapja egy kóbor kandúr.

Majdnem két hetet maradt, már nagyon hiányzott, féltettem, hogy elfelejt minket, vagy megsértődik ránk, hogy büntetésből vittük egy másik helyre.

Anti nem is szólt, mikor hazahozta, nagy meglepetés volt és egy boldog cicát kaptam vissza, minden rendben volt vele, csak az egyik szeme betegedett meg, de azt is gyorsan rendbe hoztam.

Továbbra sem mertük kiengedni még egy jó darabig, mert nem tudtuk, hogy a frigy sikerült-e.

Február 2-án vittük el Cimetet a bengáli kandúrhoz, vártuk, hogy gömbölyödik-e. És elkezdett hízni. de először csak azt hittük, hogy nem mozog eleget, idebent van, sokat is eszik. De aztán kiderült, hogy nem, itt bizony a kiscicák miatt egyre gömbölyűbb.

A vemhességi idő 60-65 nap cicáéknál, így nagyjából tudtuk, hogy mikorra várhatóak a jövevények és április 10-én, vagyis húsvét hétfőn reggel el is kezdődött.

Sajnos szomorúan indult, mert az első kiscica élettelenül született. Viszont a következő 3 már ügyesen és hangosan érkezett. Cimet viszont nem akart velük foglalkozni. Behurcolta őket a sarokba és otthagyta. Akárhogy csalogattam, nem ment be hozzájuk. Egy óra múlva már megelégeltem és kihoztam őket a sarokból és betettem a szokásos banános dobozba. Már majdnem teljesen kihűltek szegénykék. Cimet csak akkor maradt mellettük, ha közben simogattam, beszéltem hozzá. A cicák ügyetlenek voltak, nem akartak szopizni. Folyton irányítottam őket, hogy megtalálják a cicit, de nem tapadtak rá. Végül egynek sikerült felvennie a ritmust.

A közelségünktől lassan Cimet is megnyugodott, gondozta őket, bár nem azzal a lendülettel, mint ahogy az lenni szokott.

Másnap derült ki, hogy miért volt olyan furcsa. Én már elmentem dolgozni, mikor Anti szólt, hogy született még egy kiscica. Ezért nem tudta Cimet átadni magát száz százalékosan az anyai teendőknek, mert egy még kikívánkozott.

Így végül négyen lettek, párosan, ami nagyon jó. Sajnos egyik sem hasonlít az anyukájukra, nem pöttyösek, hanem csíkosak, mint az apuka.

Nem baj, akkor is fajtatiszta bengálik. Kíváncsi leszek, hogy mennyiben tér el majd a természetük a korábbi félbengáli cicáktól.