Azért kalandos volt az út, mint minden kirándulásunk, hiszen - mint általában - ezt sem terveztük meg alaposan, úgyhogy a kiszámíthatatlan, váratlan fordulatok izgalmassá tették az utazást. Kedvenc képem Titiről és Velencéről:
Farsang azonban nálunk is volt, vagyis Tami óvodájában. A lányomat soha többé nem viszem jelmezkölcsönzőbe, az biztos! Azt találta ki a drágám, hogy farkas lesz. Sokat agyaltam, de sehogy sem tudtam kézzelfogható formát kigondolni a farkaspofának, amit az én kézügyességem is megengedett volna. Túl vagyok már egy macska és egy tündér-gepárd jelmezen, de a farkasnak csak a farkáig jutottam. Bementem hát a kölcsönzőbe és találtam is egy ordast. Másnap elvittem Tamit, hogy felpróbálja. Szinte rá sem nézett a farkasra, annál inkább bele akart bújni a pegazus, a szamár, a dalmata és egyéb állatfigurák bőrébe. Végül egy macskánál kötött ki, mert annak volt mancsa is (amit én anno nem varrtam). Mondtam, hogy ezt én is el tudom készíteni, így hogy már láttam, milyen egyszerű, nem kéne ezért egy vagyont kifizetni, de már késő volt. Első látásra beleszeretett. Még az sem érdekelte, hogy csak térdig ér neki.
Farsang előtt két nappal kijelentette, hogy mégis gepárd lesz – tündér nélkül. Puff neki, akkor le kell mondani, így csak az előleget bukom. Már épp tárcsáztam a kölcsönző számát, mikor rángatni kezdte a pulóverem. Mégis macska lesz.Miközben kinyomtam a telefont, a fogam között csak annyit morogtam, hogy anyád kínja leszel, nem macska!
Azt meg tudod varrni? – kérdezte olyan szemekkel, mint mikor Alice belépett Csodaországba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése