Sziámi cica dömping

Pénteken hajnali háromkor Csiki nyivákolására ébredtünk Antival. Tami is felébredt, de nem annyira, hogy fel is keljen, siettünk is ki a szobából, hogy ezt megelőzzük. Borzasztó álmos voltam, de meglepően gyorsan felfogtam, hogy Csiki szülni fog. Már óriási volt a hasa, és szerintem jóval több idő telt el, mint amennyinek kellett volna, bár ez csak tipp, mert nem írtam fel az időpontot, mikor fogantak (de emlékszem arra a három napra). Anti viszont olyan éber volt, mint aki nem is aludt és magára vállalta, hogy virraszt Csiki mellett, feküdjek vissza nyugodtan. Késlekedés nélkül teljesítettem is a kívánságát, bár ez nem volt szép tőlem, mert tudtam, hogy korán indul, de ennyire még nem fogtam fel a dolgokat. Nehezen bírtam visszaaludni, mert Csiki folyton be akart jönni a szobába, hogy velem és az ágyamban szüljön, mindig ezt csinálja, csak nyávog és kaparja az ajtót, ami ilyenkor iszonyúan zörög, aztán Anti hangját hallottam, ahogy csitítja és próbálja elterelni az ajtótól. Úgy a tizedik után végre sikerült elaludnom.

Anti fél hatkor ébresztett fel, mert indulnia kellett dolgozni. Félálomban kibotorkáltam. Csiki doboza mellett meg volt ágyazva a hintaágy párnáiból, (szóval így bírta ki idáig, én meg sajnáltam:), nem is volt kényelmetlen, magamra húztam a takaróm és próbáltam nyugtatgatni a cicámat, kevés sikerrel. Egy pillanatra sem akart a helyén maradni. Rohangált, felugrott rám, a takaróm alá bújt, majd a szekrényen a könyvek, és a tegnapról – vagy korábbról – ott felejtett ruhák közé próbált fészket rakni. Elpakoltam mindent, amit csak tudtam, szekrénybe, magasabb helyre, ami mozdíthatatlan volt, arról pedig percenként levettem.

Fél hét előtt tíz perccel pottyant ki az első kiscica. A „pottyanás” azért nem igazán fedi a valóságot, mondhatni erős túlzás, mert farfekvéses volt, nagyon nehezen nyomta ki szegény anyja, de életben maradt a pici. Ügyesen elrágta a köldökzsinórt is, ezek után már reménykedtem, hogy én csak szemlélője leszek az eseményeknek, nem is kell közbeavatkoznom, de a remény gyorsan szertefoszlott. Csiki úgy döntött, hogy a többi cicát már nem a helyén és nem is egyedül szüli meg, ha már itt vagyok, tegyem hasznossá magam. Egész gyorsan követte az elsőt még kettő, az egyik az asztal alatt, a másik a sarokban jött a világra, a köldökzsinórt én vágtam el, ezzel is meggyorsítva az eseményeket, hogy mielőbb a dobozba kerüljenek a kölykök. A negyedik születésénél már Tami is felébredt, aranyosan bábáskodott, nyugtatgatta Csikit, feltartóztatta, amikor ki akart jönni a dobozból és biztatta, hogy nyalja tisztára a csatakos cicákat. Fél kilenc után már Csiki is lefeküdt pihenni, a picik elkezdtek szopni, de még látszott rajta, hogy csak felfüggesztette a vajúdást, a hasa még elég nagy volt. Vártunk. Elég sokáig, már nagyon indulnom kellett volna dolgozni, úgyhogy végül csak magára hagytuk a cicát, reménykedve, hogy tudja a dolgát, és nem lesz semmi baj.

Igaz, hogy később értem be a munkahelyemre, de hamarabb is jöttem el, mert nagyon izgultam, hogy mi történhet itthon, míg én távol vagyok. Mikor beléptem az ajtón, Csiki a dobozból nyikkant egyet felém, mint aki büszkélkedik az új alommal. Először nem is tudtam, hány cica lehet a dobozban, annyira egy kupacban voltak, de aztán sikerült megszámolnom, hogy hat kis macska fogja hamarosan nap, mint nap feldúlni a házat és a nyugodtnak eddig sem mondható életemet. Csiki nem sokáig tűrte a mustrát, kiugrott, hogy üdvözöljön, pedig egyáltalán nem vártam el tőle, de úgy megörült, hogy végre kinyitottam a szobaajtót, hogy arra gondolt az akasztós szekrénybe költözteti a kölykeit. Én egyáltalán nem voltam meggyőződve arról, hogy ez jó ötlet, de miután sem a szép szó, sem az erős markom nem használt, hogy ezt az eszement tervet kiverjem a fejéből, beadtam a derekamat. Annyit tudtam csak elérni, hogy a nagyobb dolgokat gyorsan kipakoljam a szekrény aljából. Néhány plüss állattal karámot kreáltam a leterített törölköző szélén, hogy ne mászkáljanak el túl messzire a kicsik, Tami pedig egy zseblámpát szerelt a fogasra, hogy néha azért lássunk is valamit belőlük. Így külön is vannak, meg nem is, halljuk, ahogy hangos dorombolás és halk nyávogás szűrődik ki a kuckóból.

Most először született 6 kiscica és úgy nézem elég egyformák, remélem mind életben marad, mert talán így jut majd minden jelentkezőnek. Egy hónap múlva már veszek fel előjegyzéseket, addigra megtudom azt is, hogy milyen a nemek eloszlása.