Az utazó

A másik film Az utazó. Szintén nagy nevek fémjelzik a sztárok világából. Én most láttam először Angelina Jolie-t (Elise). Kiábrándító, mint színész. Tény, hogy nagyon csinos, de minden irigység nélkül állíthatom, hogy egyáltalán nem szép, művésznek pedig csapnivaló. Még jó, hogy partnere, Johnny Depp (Frank) elterelte róla a figyelmet. Hihetetlen, hogy vannak olyan színészek, akiknek bármit elhiszünk. Azt is, hogy egy egyszerű, esetlen matektanár, aki felesége autóbalesete óta csak utazgat, keresi elvesztett felének hasonmását, és azt is, hogy ő a legdörzsöltebb nyakkendős bűnöző, aki bármilyen helyzetből győztesként áll fel.Néhány váratlan jelenet és több odaillő poén fűszerezte a krimi műfajába sorolható filmet. Néha izgalmas volt, de nem túl durva, ami egy amerikai filmtől elvárható lett volna, de nem egy német rendezővel (Donnersmarck). A film tulajdonképpen egy francia krimi, (Anthony Zimmer, 2005) átdolgozása.Mulatságos volt a Scotland Yard küszködése, hogy elkapja az igazi tettest, rengeteg mellényúlással, megszállottsággal és kétségbeeséssel az arcukon. Frank nyugodtsága már gyanút kelthetett volna az emberben, de az utolsó előtti filmkockáig sikerült elhitetni a nézővel, hogy az történik, amit látunk.
Elise szánalmasan próbálta bebizonyítani, hogy ő a legjobb ügynök a világon, csak az a baj, hogy ezért nem tett egyebet, minthogy szebbnél szebb ruhákba öltözött, kacérabbnál kacérabban nézett a portásfiúkra, mindent elkövetett, hogy mindenki a lábai előtt heverjen. A legviccesebb jelenete az volt, mikor belépett a bálterembe, és mint a Hamupipőkében mindenki őt figyelte, férfiak és nők egyaránt és utat engedtek neki, amit ő el is várt, az aktuális Don Juant pedig azonnal kikosarazta. Nevetségesen bugyuta volt, és arcátlanul bárgyú, ahogy premier plánban rebegtette a szempilláit, bár tény és való, hogy gyönyörű volt az estélyi ruhája, szívesen felpróbáltam volna :).Velence képei azonban némileg enyhítették a filmből áradó együgyűséget. Imádtam, ahogy a csónakból a házba léptek, akár csak a gondolák ringatózását a vízen és a gyönyörű épületeket a Canal Grande mellett.

Az amerikai

Két filmről szeretnék írni, melyeket egy hét különbséggel egymás után néztünk meg a moziban. Két teljesen eltérő alkotás, csak egyetlen közös motívuma van, hogy Olaszországban játszódnak. Talán ezért is esett a választásunk ezekre a filmekre, hogy ha végképp érdektelen maga a történet, akkor legalább a helyszínekben gyönyörködhetünk. Ez be is jött.

Lássuk az elsőt:

Az amerikai című film a festői Toszkánában játszódik, sötét sikátorokban, hangulatos hegyek között, ahol a fű olyan zöld, mint egy tányér spenót, ahol a dimbes-dombos olasz kis falu nyugalmát megzavarja egy idegen. A főszereplő – a számomra nem túl sokatmondó -, George Clooney (Jack), egy bérgyilkos szerepét ölti magára. Ebbe az országba menekül a múltja elöl, az emlékei elöl, szeretne kiszállni, de még egy utolsó megbízást teljesít. Sokáig nem értettem, hogy miért érzem olyan zaklatottnak magam a film után. Aztán rájöttem. Azért, mert semmi sem volt befejezve. Jack megismerkedik Benedetto atyával, akivel talán sikerülne bensőséges kapcsolatot kiépítenie, aki segíthetne neki feldolgozni sötét múltját, de ez nem történik meg. Nem hogy félbeszakadna, igazán el sem kezdődik, pedig a néző vágyik rá, a cselekmény is ezt igazolná, mégsem. Még az is felmerül a figyelmes szemlélődőben, hogy a pap fog meggyónni a bűnözőnek, egy jelenet igencsak alkalmat nyújt erre, de ez is csak gondolatban játszódik le.Aztán ott van Clara, egy éjszakai pillangó, aki beleszeret a titokzatos, „jóképű” hősbe, aki ráadásul idegen is ebben az országban és nem is nagyon igyekszik beilleszkedni. (Mindenki úgy hívja l’americano, de ő kijavítja a nyelvtanilag helyes szót: il americano.) Pár éjszakás együttlét után a nő beleszeret, a férfi viszonozza. Nincs semmi, ami arra utalna, hogy mindez miért történik meg, hiszen a férfi a barátnőjét is elveszítette a film legelején, mégis gyorsan vigasztalódik. A nő talán kiutat lát ebben a kapcsolatban, hogy új életet kezdhet valakivel, akiről nem tud semmit, egy másik országban, ahol nem ismer senkit, de hogy ez szerelem lenne? Talán a Jack hátán lévő pillangó tetoválás fogja meg, mely motívum végigkíséri a filmet, de igazán nem derül ki, hogy mit jelent. Sokszor éreztem így, hogy minden ok nélkül történik, hiányzik a motiváció a cselekedetekből.Aztán itt vannak a nem mellékes mellékszereplők is, ők teljesen összekuszálták a már leegyszerűsített gondolataimat, például a megbízók, két nő, akiket alig tudtam megkülönböztetni egymástól, vagy az autószerelő srác, aki szintén egy elvarratlan szál. A film teljesen kidolgozatlan, inkább a néző az, aki befejezi a gondolatmeneteket, aki végigjátssza a félbehagyott jeleneteket, aki élvezhetőbbé teszi a történetet. Nem akciófilmről, vagy krimiről van szó, inkább egy belső utazásról. A helyszínek váltakozása – sikátorok lépcsői, kávézók egyhangúsága vagy a hegyek közötti kies patakpart -, talán a főhős belsejét szimbolizálják. Azt, amin keresztülmegy, amit már átélt, és ami még vár rá ezután. Hogy mondhat nemet is arra, amire korábban igent mondott, hogy szerethet valakit úgy is, hogy nem öli meg. A látszólagos toporgást lelki mozgalmasság hatja át, belső vívódásoktól kezdve a könyörtelen gyilkoláson át a csontig ható félelemig, de sem feloldás, sem megoldás nem születik belőle. És mi van a pillangóval?

Újévi sziámik

Csiki már régóta gömbölyded, viccelődtünk is vele, hogy biztos szenteste fog szülni, milyen jó lesz, kiscicákat teszünk a fa alá, de megkímélt minket ekkora meglepetéstől. Az év első napján viszont már nem bírta tovább.
Reggel kilenckor arra ébredtem, hogy Csiki a fejemnél járkál, nyávog, majd Anti hessegeti a kezével. Először én is azt hittem, hogy csak szórakozik, de mikor a szemébe néztem, rájöttem, hogy ennek fele sem tréfa, szülni fog. Vajúdás az apukával
Előkészítettem a terepet, szülődoboz a padlásról, törölköző a polcról, olló a kezem ügyébe és vártam. Aztán tovább vártam, ültem mellette a földön, már elkezdtem olvasni, miközben jobb kezemmel simogattam. Több mint két óra telt el a nagy várakozásban, mire kibújt az első kiscica. Fél óra múlva a következő. Gondoltam, most már felgyorsulnak az események, de sajnos tévedtem. A harmadik jövevény szintén két óra múlva jött a világra, a negyedikre pedig még másfél órát kellett várni. És még nem volt vége! Ekkor már sötétedett, de még volt benne kiscica.
Most már látom, hogy az eddigi szülések igencsak könnyűek voltak a mostanihoz képest. A következő, szám szerint ötödik cica csak félig bújt elő, Csiki egyszerűen nem nyomta tovább. Vártunk, hogy majd csak megoldja a természet, de nem. Muszáj volt közbelépni, ugyanis már erősen vérzett az anyuka cica. Nem írom le, hogy miképpen történt az egész, az olvasót is és magamat is kímélni szeretném, mivel mire előbújt két halott kiscica, addigra én teljes idegroncs lettem, zokogtam, reszkettem, szinte sokkot kaptam.Azt hittem túl vagyok a nehezén, de Csiki borzasztó állapotba került. Üveges tekintettel nézett valahová a semmibe, teljesen legyöngült, nem reagált semmire, biztosan sok vért vesztett. Nagy nehezen elkezdte nyalogatni az ujjamról a vizet, majd pohárból is iszogatott egyre többet. Közben próbáltam elérni az orvosunkat, de nem vette fel a telefont. Ki dolgozna az év első napján? Beszéltem az állatorvosi ügyelettel is, ahol pár szóváltás után kiderült, hogy csak az, hogy kinyissa nekünk a rendelő ajtaját tízezerbe kerül, és minimum két injekciót fog adni neki, csak hogy csináljon valamit, ami szintén körülbelül ekkora összeg, de ha röntgenezni kell, akkor az is pluszköltség, szóval gyorsan kiszámoltuk, hogy nem tudunk ennyit áldozni rá. Antinak sikerült elérnie egy állatorvos ismerősét, aki viszont nem macskákra szakosodott, így csak erkölcsi támogatást tudott nyújtani, de ez is jól esett.Folyamatosan figyeltük Csikikét, szerencsére ivott rengeteget, később már pár morzsát hajlandó volt enni is, és éjfélre visszatért az élet a szemébe, már dorombolt, szoptatta a kölykeit.
Megnyugodtam. Másnap sem jelentkezett rajta semmi aggasztó jel, a szokott temperamentumával gondoskodott a kölykeiről, az ágyba hurcolászta őket, míg be nem költöztettem a szekrénybe, eszik, mint a farkas, szóval négy újévi szerencsecica született.