Idén sem telt el a november Márton-nap és Tökpéntök nélkül,
ahogy ez már lenni szokott évek óta.
A Márton-napot az iskola, míg a Tökpéntököt én szoktam
megrendezni. Idén mindkettő rendhagyó módon zajlott.
A Márton-nap a rossz, esős idő miatt nem az Újszegedi ligetben került megrendezésre, hanem az iskolában. Ez kisebb csalódást okozott a gyerekeknek, hiszen a ligetben való sétálgatásnak - főleg sötétedés után - van némi romantikája, a saját készítésű lámpások is nagyobb szerephez jutnak, az üstben fortyogó tea is jobban esik. Hiába borult sötétségbe az iskola, és bóklásztak a pincében a kisebbek, ez nem volt ugyanaz.
A Márton-nap a rossz, esős idő miatt nem az Újszegedi ligetben került megrendezésre, hanem az iskolában. Ez kisebb csalódást okozott a gyerekeknek, hiszen a ligetben való sétálgatásnak - főleg sötétedés után - van némi romantikája, a saját készítésű lámpások is nagyobb szerephez jutnak, az üstben fortyogó tea is jobban esik. Hiába borult sötétségbe az iskola, és bóklásztak a pincében a kisebbek, ez nem volt ugyanaz.
Akárcsak a Tökpéntök, amit eddig sikerült különválasztani a
Halloween-től, de most Tami és barátnői meglágyították a szívemet és fejet
hajtottam a kívánságuk előtt, hogy bejárják a környező utcákat cukor és csoki
reményében.
Ehhez már egy héttel korábban felkészültem oly módon, hogy kiplakátoztam
a környéket és felhívtam az itt lakók figyelmét arra, hogy ez mégis Tökpéntök, csak
részben hasonlít az amerikai hagyományra, nem kell olyan komolyan venni, de ha
szeretnék megédesíteni a gyerekek örömét, hogy küldetésüket sikeresnek érezzék,
készüljenek fel pár szem cukorral.
A lányok nagyon komolyan vették a feladatot, beöltöztek fekete
macskának, boszorkánynak, manónak és „Cukrot vagy tréfát?” felkiáltással útnak
indultak. Kicsit izgultam értük, nem is alaptalanul! Az egyik okom az volt,
hogy időközben eleredt az eső, de a nagyobb aggodalmat inkább az emberek
hozzáállása okozta. Néhány helyről elzavarták őket, ahol „bosszúból” egy
mécsest hagytak a kapuban, de szerencsére többen kedvesen fogadták a váratlan
látogatókat, így végül megtelt a kis tarisznyájuk rágóval, csokival,
mandarinnal.
Mint kiderült, sokan nem is látták a plakátot,
meglepetésként érte őket a látogatás, tanultam belőle, jövőre inkább a
postaládákba dobjuk az üzenetet, már ha lesz ennek a kezdeményezésnek jövője.
Persze a túrával nem ért véget a party, kezdődött a finom
falatok elfogyasztása, és én is készültem Tami segítségével némi finomsággal. A menü Geronimo Stilton ötlete alapján született, de sokkal
finomabb lett:
... és folytatódott az éjszakába nyúló dorbézolással, hisz a
vendégek maradtak, a jelmezeket pizsamára cserélték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése