Hozzávalók: pezsgő, kaviár...
Mielőtt valaki azt hinné, hogy receptírásra adtam a fejem,
ráadásul elsőnek pont egy ilyen össze nem illő párosítással próbálkoznék,
közlöm, hogy itt most nem a kulináris élvezeteké a főszerep - aki ismer, annak
ez nem is lehet kétséges -, hanem két pici cicáé.
Kaviárról már írtam, ő az új kandúr a háznál és tegnap
megérkezett mellé Pezsgő, egy tüneményes kislánycica. Kaviárnak és Csikinek
mondjuk nem éppen ez volt a véleménye róla, inkább egy rossz illatú
betolakodónak tartották, aki elveszi tőlük az elsőbbséget. Szegény Csiki
alighogy megbarátkozott Kaviárral, most egy újabb vetélytárssal kell felvennie
a versenyt, teljesen meg tudom érteni, hogy nem ugrott örömében a nyakába.
Ugyanúgy viselkedett vele is, mint Kaviárral, fújt,
prüszkölt, morgott és a mancsát emelgette, de mára már szent a béke köztük, bár
még érezhető némi távolságtartás, nem úgy Kaviár és Pezsgő között, ők már együtt
alszanak.
Amikor hazafelé hoztuk kocsival, nagyon keservesen nyávogott
a macskakosárban, de hamarosan hátra ültem mellé, és az ölembe vettem. Nagyon
rendesen viselkedett, nem akart elszaladni, teljes biztonságban érezte magát a
karjaimban, ha sűrűn utaznánk, biztos megszokná a kocsikázást. Az egy órás út
alatt teljesen összebarátkoztunk, bátran lépett be új otthonába.
Pezsgő augusztus 26-án született, tehát pont húsz nap van a
két kölyök között, de méretben óriási a különbség. Nagyon gyámoltalannak és
aprócskának tűnik Kaviár mellett, mégis ő az, aki nem fél a porszívótól.
Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a farka, mert az
apukájának blokkolt csigolyájú, mint Szaffinak volt, de most még éppen csak egy
kis törés érzékelhető rajta, viszont nagyon tüneményes az apró fehér folt a
farka hegyén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése