Karácsony - másképp

Sokáig húztam az időt, hogy megírjam az idei karácsony történéseit. Sokáig magam sem tudtam, miért. Végül rájöttem! Tudat alatt nem akartam megírni, mert az idei karácsony most már végérvényesen eltért az előzőektől, pedig már tavaly is más volt, de akkor csak a vége és hiába a megszokott forgatókönyv, semmi sem lesz a régi, be kell látni. 

Korábban egy meglepetésekkel teli, váratlan fordulatoktól és titkoktól hemzsegő ünnep volt a szenteste, amit nagy odafigyeléssel kellett megszervezni, hogy minden a talpára essen, ne lógjon ki a lóláb, ne lepleződjön le a Titok. Idén viszont már nem vártuk olyan reszketve, lélegzet visszafojtva, az ajándékok vették át a főszerepet, melyek szintén csak részben voltak meglepőek, főleg a lány részéről. Nem okolható ezért senki, valószínű életkori sajátosság, máshol is így van, ha fény derül az „igazságra”, de érezhető volt a levegőben valami hiányérzet, némi várakozás valami iránt, ami tulajdonképpen nincs is, de jó volt azt hinni, hogy van.

Már nem kellett sétálni menni, míg a Jézuska becsempészi a meglepetéseket, nem kellett süteményt készíteni a fa alá, hogy a hosszú úton csillapítsa éhét, de „meg kellett” köszönni – a szülőknek - az ajándékokat, mert már nyilvánvaló volt, hogy tőlük származnak.

                                           A legszebb ajándék

Ez némileg elhomályosította az ünnep fényét, persze azért örömteli volt a szenteste, az együtt töltött idő, és az utána következő családi ebédek a szoros rokonsággal.