Igen hideg napra ébredtem egészen korán, ugyanis Cimet, a meggömbölyödött bengáli cicám szólt, hogy szülni szeretne és ehhez az én segítségem is kell. Ez csak annyiban nyilvánul meg, hogy behozom neki a szülő-banános-dobozt, teszek az aljába egy törölközőt és mellékuporodom, ezzel sugallva, hogy bent maradjon. Többnyire simogatom és akkor megnyugszik, bár folyamatosan kiabál, de legalább a dobozban marad.
Ezen a napon is így történt és két óra virrasztás után meg is indult a szülés, de egy halott kiscica pottyant ki elsőnek. Egy darabig próbálgattam élesztgetni, de nem volt rá sok esély, hogy felébredjen. Legalább 6 cicára számítottam, mert eléggé elhíztak a pöttyök Cimet bundáján, de pillanatnyilag csak egy kiscica látta meg a napvilágot. Ő már élt, virgonc volt, azonnal megkereste a cicit és így már én is biztos voltam benne, hogy nem kóricál el Cimet, marad a helyén és remélhetőleg mire hazaérek a munkából, már teli lesz a doboz. Azért is nyugodt voltam, mert az online oktatásnak hála, Tami is itthon maradt, tudott róla gondoskodni, ha szükséges.
Fél órával később indultam, mint szoktam, de nem sikerült azonnal beszállnom a kocsiba, mert valami fehér szőrös állatot láttam meg alatta. Méretéből ítélve inkább kutya, mint macska - gondoltam. Nem akartam már összekoszolni a kezem, kihívtam Tamit, hogy intézze sorsát ennek is.
Egy takarót terített csak magára, úgy sietett, hogy lesz még egy kutyánk, de mikor kihúzgálta a kocsi alól, kiderült, hogy egy hófehér... kecske!
- 5 fok volt, alig mozgott szegény, de élt és reszketett.
Már napok óta meggyűlt a bajom a kecskéktől, ugyanis van egy tanya úgy egy kilométerre tőlünk, ahol borzasztó körülmények között élnek, nem gondoskodnak róluk, és így nem is kapnak enni az állatok. Láttam ott lovat, kecskét és számos vérszomjas kutyát. A kecskék igen sokan vannak és rászoktak arra, hogy éjszakánként elbandukolnak a kerítésemig és megkopasztják a borostyántól. Nagyon dühös voltam rájuk, mert tulajdonképpen ledaráltak már minden zöldet, semmi sem takarja a rácsokat, a por meg száll be az udvarba, akárcsak a kíváncsi tekintetek.
Most pedig itt hagytak egy kecskét cserébe, aki lehet, hogy itt is született és nem volt ereje visszamenni a tanyára a csordával, vagy úgy gondolta az anyja, hogy nálunk nagyobb esélye van a túlélésre.
Jól gondolta, bár sokáig berzenkedtem ellene. Napokig nem evett semmit, mire nagy nehezen megtanult szopni. Először tehén- és kecsketejet adtunk neki, majd, mikor beindult a fogyasztása, akkor vettünk bárány tejport és imádta!
Tami leleményesen Borostyánnak nevezte el, de én annyit pöröltem vele, mikor rajtakaptam, hogy Borostyán legeli a borostyánt, hogy elneveztem Tücsöknek - mint a mesekönyvem főszereplőjét.
De a cicákról se feledkezzünk meg! Ugyanis aznap nem született több cica és még másnap sem, amin nagyon csodálkoztam, mert még láttam rajta, hogy lakozik benne valaki, de egyszerűen nem volt időm foglalkozni vele. Harmadnap sikerült melléülnöm és addig simogattam, míg megszületett egy kislány is.
Azóta már eltelt két hónap, eladósorba kerültek, hihetetlen, hogy mennyire látszik a testvéreken a korkülönbség! Az apuka kiléte ismeretlen, fogalmunk sincs, hogy mikor történhetett a fogantatás. Sajnos azóta is tüzelt már Cimet, és lehet, hogy megint megesett, bár nagyon figyeltünk rá, hogy ne engedjük ki, csak felügyelettel, de a szomszédban pincét ástak, ami azt eredményezte, hogy hatalmas földrakás került a kerítés mellé, amin könnyedén át tudnak járni a kandúrok anélkül, hogy a villanypásztor belécsípne a bundájukba. Volt, hogy öt cica sorakozott a közeli kőrakáson, egy zsebkendő ejtésre várva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése