Péntek 13.

Már nem most kellene írnom, de eddig nem volt időm, pedig végre megtörtént, amire régóta vártunk, vagyis június 13-án, a legborongósabb napon megszülettek Csipogó kicsinyei. Nagyon érdekesen zajlott le a szülés. Már reggel nyolckor szólt nekem Csipi, hogy itt az idő, elfolyt a magzatvize, szeretne bejönni, de legalábbis elbújni a világ elöl, de nem előlem. Az én jelenlétemhez mindvégig ragaszkodott, olyannyira, hogy addig bele sem kezdett a szülésbe, míg én oda nem kucorodtam mellé. Anti gyorsan csinált egy dobozt a számára, hogy ne akarjon minduntalan bemenni az ágy alá, vagy a kinti heverőn lepakolni minden, számára fölösleges dolgot. Nagyon hálás volt a dobozért, de addig nem maradt benne, míg Anti el nem vitte Tamit óviba és én mellé nem tudtam kucorodni. Ekkor már felgyorsultak az események. Először két különböző színű kiscica pottyant ki belőle, nagyon könnyedén, szinte pillanatok alatt. Azonnal elkezdte őket nyalogatni, hamarosan már macska formájuk is lett. Úgy fél óra múlva újabb kiscica bukkant elő és ezt a tendenciát egészen egy óráig folytatta, amikor is egyedül kellett hagynom, hogy elmenjek Tamiért az óvodába. Ekkor öt poronty ólálkodott a lábai között.Siettünk haza a lánnyal. Tami nagyon izgatott volt, hogy megszülettek, azonnal kézbe akart venni egy cirmost. Persze megértette, hogy még nem szabad, de azért próbálkozott. Ahogy nézegettük és számlálgattuk őket kiderült, hogy már hatan vannak. Te jó ég! Lassan állatóvodát lehetne nyitnom, amire nem igazán vagyok felkészülve – futott át az agyamon, de míg ezt végiggondoltam, ki is pottyant a hetedik. Szerencsére itt megállt, pedig most meg én drukkoltam neki, hogy na még egyet, mivel a nyolcas a kedvenc számom, de ennyi volt benne, kifulladt szegényke, amit nem is csodáltam. Próbáltam megitatni, de az egyébként imádott tejet sem fogadta el. Nyalogatta a kicsiket, helyezkedett, hogy mindegyiknek fel tudja kínálni a cicijét és a kicsik azonnal rá is haraptak a tejjel folyó kánaánra.
Sajnos az utódoknak semmi sziámi jellegük sincs, úgyhogy Szaffi nem valószínű, hogy közreműködött a fogantatáskor (legfeljebb nézőként - de gonosz vagyok!). 4 vöröses és 3 szürke cirmos szőrgombóc született. Most már egész nagyok, hisz pont egy hetesek. Az egyik cirmost, akinek már van is neve (Girnyó) próbálom állandóan a cicire tenni, mert annyira kicsike, hogy félek nem marad életben, bár már túlélte a nehezét és figyelek is rá, hogy jusson neki a tejből, de a többi nagyfejű állandóan ellökdösi, letapossa.Huncut és Kicsi abszolút nem foglalkoznak velük. Egyszer-kétszer láttam, hogy bekukucskáltak a dobozba, de ennyi volt, továbbálltak.Lassan átmegyek macskablogba, de ígérem a következő bejegyzésem már más irányt vesz, hacsak nem történik valami nagyon fontos a cicukkal. Na jó, inkább azt ígérem meg, hogy nem csak macsokról fogok írni. Bár lehet, hogy elhamarkodom ezt a kijelentést, hisz jó ez a téma: általában szeretik az emberek a cicákat, nem lehet félreérteni, nem kell vigyázni a szavakra, nehogy megbántsak valakit, úgyhogy lehet, hogy marad.
Ja, míg el nem felejtem, hamarosan szállítható állapotba kerülnek a cicák, ha valaki szeretne egy édes, drága, aranyos, hízelkedő, nyivákoló társat maga mellé, szóljon.