Például, hogy a macskáink nagyon jól vannak, bár Kicsi, aki most már végérvényesen Kicsi marad, mert a Stella nekem nem tetszett, a Csipesz pedig Taminak, szóval Kicsi hogy is fogalmazzak, na jó hát egyszerűen, nyíltan: büdös. Nem tudom mi okozza nála ezt a szagot, hisz ugyanazt eszi, mint Huncut, ugyanazt issza is, sőt meg is fürdettem már egyszer hirtelen felindulásból, és akkor egy napig illatozott, de aztán elmúlt az egy nap. Tündérien játszanak egymással, már a Kicsi is támad a nagyra, el nem maradna mellőle és ami a legjobban tetszik, hogy ha kimegyünk követnek minket, ott vannak a nyomunkban és egy-két alkalmat leszámítva, nem is szaladnak el, mindig a mi társaságunkat keresik. A kandúr azért már próbálja a testvéri szeretetet átlépni, pedig még ő is nagyon fiatal, de hát egyszer ennek is eljön az ideje, majd tartunk szertartást, Bolondka lesz a papné, Csipogó a kicsinyeivel a koszorúslány. Egyébként Csipi még mindig nem akar megszülni, pedig Tami legújabb pályaválasztási terve: szülésznő.
Kevés szabadidőm eltöltését az sem könnyíti meg, hogy beértek a gyümölcsök, leszámítva az almát, bár már felfedeztem két fán is úgy tíz szemet. Cseresznye viszont rengeteg lett, alig győztük a szedését, és még egy fa hátra van a háromból, és ennyi gyümölcsnapot képtelen vagyok tartani, hogy ne menjen kárba, úgyhogy lefagyasztottam, meg is telt vele a mélyhűtő. Sajnos majd ki kell vágnunk az egyik – legtöbb termést hozó - fát, ha terjeszkedünk, de inkább a ház terebélyesedjen, mint a fa, bár faház.A faeper, vagy más szóval szeder is beért, ami tulajdonképpen folyamatosan érik, úgyhogy minden nap lehet szedni, de így legalább van esélye arra, hogy elfogy, főleg, hogy Tami és anyukám is imádja.
Nagy szervezést igényelt az is, hogy csak egy autónk volt. Míg nem jártam be dolgozni, addig nem volt gond, bár egyéb elintéznivalóimat is egyeztetnem kellett Antival, úgyhogy minden lépésemről tudott, nem mintha ez egyébként nem így lenne, de mégis furcsa volt. Viszont az általa terjesztett híreszteléssel ellentétben, nem volt számomra tragikus, bár azt tényleg nehezen viseltem, hogy a futócipőmre, ami a hátsó ülés előtt kap helyet, hol egy szerszám, hol valami vas volt pakolva.
Túl vagyok egy igen komoly megfázáson is, ami valószínű, hogy tüdőgyulladás volt, de mivel orvos ezt nem erősítette meg, így én sem lehetek biztos benne, úgyhogy elég könnyedén vettem, hogy éjszakákat átköhögtem, hulla fáradtan ébredtem, de csak egy vagy két futást hagytam ki, ami még betegen is jól esik. Aztán hirtelen elmúlt, és azonnal el is felejtettem, hogy nekem bármi bajom lett is volna valaha.
Tami évzárója is lezajlott. Nagyon aranyosak voltak, de én igazán nem értettem, hogy biztos ennyi virágot kell vinni az óvónőknek? Én is hálás vagyok, hogy vigyáznak rá, és jól bánnak vele, de azért nem viszem be a pálmafát cserépben, hátha ezzel még jobban ki tudom fejezni irántuk érzett őszinte szimpátiámat. Valahogy ezt túlzásnak éreztem. Azt, hogy a ballagó gyerekek búcsúzásképp felköszöntötték őket, megértem, de hogy a szülők többsége elvárásból, megszokásból, vagy tudja fene mi okból térdre boruljon a munkáját (jól) végző óvónő előtt, nem biztos, hogy muszáj lenne. Jövőre persze mi is beállunk a sorba.
Van egy szokás az óviban. Mivel Katica csoportba jár, ezért van egy plüss katicájuk, akit időről időre különböző gyerekek hazavisznek és a szülőnek kell egy naplóba leírni, hogy mi történt vele, a katica szemszögéből. A szoros időbeosztásomnak már csak ez hiányzott, főleg, hogy vasárnap délig aludtam, úgy ki voltam már merülve, hogy képtelen voltam felkelni.Tami szegény elég nehezen viseli, hogy megint ilyen sokat dolgozom, bár már nincsenek lelki okokból kialakuló kiütései, de nagyon érzékeny. Igaz a múltkor okot is adtunk rá, mikor viccesen kijelentettem Antinak telefonon (persze, hogy én dolgoztam), hogy ha nem fogad szót, kicserélem egy másik kislányra. Anti ezt hangosan visszamondta, mikor a lány ott állt mellette. Teljesen komolyan vette és azonnal sírva fakadt. Sajnos nem bírtam magamhoz ölelni, hogy kellőképpen megnyugtassam, hogy csak bolondoztunk, úgyhogy alig bírtam megnyugtatni.
Na és szülinapom is volt, ami ugyanúgy telt, mint bármelyik másik hétköznap, azzal a különbséggel, hogy vittem cseresznyét a munkahelyemre, amit jól befaltak, anélkül, hogy tudták volna mi okból hoztam. Nem akartam világgá kürtölni, hogy hány éves vagyok, még jó, hogy nem, mert később derült ki, hogy elszámoltam magam. Az a lényeg, hogy húsz évesnek érzem magam, és ezen az idő sem változtat. Vagy de!
Tami kitalált egy nagyon jó szót: hümzsögés. Ez a hemzseg és a nyüzsög egyvelege. Olyan ez, mint mikor Titi volt kicsi és azt mondta a szöcskére, hogy tücske.Szóval hümzsögök ezerrel és közben tervezgetjük a házunk nagyobbítását, amit már nagyon várok, hogy a könyveim a közelemben legyenek, hogy legyen gyerekszoba, mire Tami iskolába megy, na és egy elefántcsonttorony Antinak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése