

A kicsi cica neve méretéből adódóan pillanatnyilag Kicsi, de ez még változhat. Kedves, nyávogós, játékos, bár nem olyan bátor, mint Huncut volt, de most más a helyzet is. Megint vigyáznunk kell az ajtónyitással, mert Huncut kimehet, Kicsi nem, úgyhogy tiszta tudathasadásban szenvedünk.
Kicsit furcsák voltak Kicsi szülei. Mintha nem lettek volna teljesen sziámiak, vagyis azok voltak, csak talán nem fókajegyűek, mert túlságosan sötétek voltak. Az apukának nagyon selymes volt a szőre, az anyukáé inkább rőt, de ők is barátságosak voltak, azonnal kipróbálták a szállító-kosarat, amiben már mindenféle macska, de még nyúl is megfordult, mivel őket is elvittük orvoshoz, hogy beoltsák szúnyogcsípés ellen.
Hihetetlen, hogy mennyire különböző természetük van a macskáknak. Azt megfogadtam, hogy Szaffi után csak olyan macskát veszek, aki emberek között nevelkedik, esetleg gyerekekhez szokott. Szaffi egy tanyán élt, míg hozzánk nem került, emberektől távol, még a gazdája is több napi éheztetés után, csapdával fogta be. Azt hittem meg lehet majd változtatni, ha szeretjük, és sokat változott is, de alapjában került minket. Mikor már kijárt a házból, szinte csak enni járt haza.

Huncut viszont most már kimegy, de a terasztól nem nagyon távolodik el, inkább a mi társaságunkat keresi, hozzánk szalad, ha megijed, ha pedig egyedül marad kint, inkább bejön a házba, hogy velünk lehessen.
Kíváncsi leszek, hogy Kicsi milyen természetű, őt még jó darabig (egy-két hét) nem engedjük ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése