Kintorna

Ugye a májusi eső aranyat ér, és aki korán kel, aranyat lel, de én hiába ázom korán reggel, még egy arany-porszemet sem találtam. Viszont számomra többet ér minden kincsnél, mikor a lányomra nézek. A szemében látom a világ minden gazdagságát, mely szivárványként tündököl. Még mindig színváltós a szeme, nem sikerül megállapítanom, hogy konkrétan melyik színre hasonlít, attól függ, hogy mennyire süt a Nap, hogy milyen hőmérséklet van. Ha borús az idő, akkor a barna szín dominál, de ahogy előbukkant a Nap, azonnal megváltozik a színe valami gyönyörűre.Ezt a felvételt Tami készítette.
Volt egyszer egy gyűrűm, melynek a köve a hőmérséklettől változott. Valami ilyesmi Tami szeme is, csak sokkal kifejezőbb, benne látom az életet, a múltat, a jelent és a jövőt egyszerre, magamat, a világ minden fájdalmát, ha szomorú és a földöntúli boldogságot, ha vidám.Kicsit már elfelejtett korcsolyázni, úgyhogy mikor mentem érte az óviba, vittem a görkorcsolyáját, hogy gyakoroljunk. Élvezte, de gyorsan kifáradt.Szegeden most nem csak az eső folyik, hanem a bor is, mivel most van a borfesztivál. Bár nagyon szeretem a bort, én voltam a sofőr, mikor mentünk és éppen 24 órája nem ettem, úgyhogy nem is volt ildomos innom, mert már az első kortytól biztos, hogy az asztalon táncoltam volna. Ehelyett perecet hajkurásztunk, mert Tami már nagyon éhes volt, és a pereces lánynak betelt a nyugtatömbje, vissza kellett menni a bázisra, mert nem kockáztatott, lerítt rólunk, hogy adóellenőrök vagyunk. Rengeteg koncert is van ilyenkor, csak az a baj, hogy egyszerre több helyszínen, úgyhogy képtelenség mindet meghallgatni, muszáj mazsolázni. A Nemezt végigfutkároztuk Tamival a szökőkút körül, a Belmondot csak éppen, hogy hallottuk, na meg egy kintornást is láttunk, aki vérig volt sértve, hogy pénz nélkül le merem fotózni. Én először nem is értettem, hogy mit hablatyol a tábláról, ami gondosan tartalmazza az instrukciókat, hogy aki rá mer nézni, netán megörökíteni, az fizessen! Mikor felvilágosítottuk, hogy az a lány, aki az imént dobott neki pénzt, hozzám tartozik, nem győzött mentegetőzni és olyan meséket kitalálni, amivel palástolhatja bunkóságát. Hiába volt korhű jelmezben, rizsporos parókában, nagyon is mai volt, ahogy előadta, hogy ő hol Bécsben, hol Pesten szórakoztatja a közönséget, és kiakad a japán turistáktól, akik kattintgatják a gépüket, de egy fillérrel sem támogatják szegény magyart, akinek nagyon sokba került a verklije és még egy antik goblein széket is vett mellé, mivel mintájában illik hozzá.Ez régen tulajdonképpen a bénák, szegény koldusok kenyérkereső eszköze volt, de ez az ember egyáltalán nem látszott sem nyomoréknak, sem koldulónak. Inkább ügyeskedőnek, akinek nagyon is van mit a tejbe aprítania, de még mindig kevesli. Mindenesetre a sípláda tényleg szép volt, hagytuk hadd tekerje tovább, hátha bejön az ára.