Estére elmentünk Gőzerő koncertre, helyszín a Liget, ahol még tartott a majális, úgyhogy nem győztem futkározni Tamival, hogy eltereljem a figyelmét a forgókról, de csak kitoltam a felszállás időpontját, megúszni nem tudtam. A hullámvasút valami félelmetes volt. Hiába mondtam a jegykezelőnek, hogy én csak kísérő jegyet kérnék, nem fogom élvezni, de tényleg, nem hitt nekem, meg kellett vennem a jegyet. Pedig tényleg nem élveztem, csak azért sikongattam, hogy Tami ne legyen csalódott, a beépített buckákat pedig kimondottan utáltam.Dodzsemeztünk is egyet, bár már olyan rég ültem a villanyos autóban, hogy azt sem tudtam, hová kell bedobni a zsetont. Megkérdeztem egy másik sofőrt, aki kicsit furcsán nézett rám a kérdés hallatán. Gyorsan közöltem vele, hogy jogsim van, csak nem dodzsemre. Jókat kergetőztünk és nem is nagyon kötöttek belénk a többiek, biztos mert nem értek utol. Sajnos, mikor két autóval mentünk, és Tami vezetett az apja mellett, karambolozott, úgyhogy még mielőtt lejárt volna az egyébként sem hosszú menetidő, kiszálltunk, mert bevágta a térdét és az arcát a kormányba. Ezek után derült ki, hogy volt biztonsági öv is, csak mi ültünk rajta, észrevétlenül simult bele a kárpitba, és senki sem hívta fel a figyelmünket, hogy használni is lehet.
A lány olyan sérüléseket szerzett, amin csak egy lufi segíthetett, természetesen hercegnős, de még nem is a legdrágább, csak nekem volt sok, mivel nem volt már nálam annyi pénz. Rendes volt az eladó, mert kétszáz forinttal kevesebbért is ideadta, látva megesett és kétségbeesett lányom szemében a csalódottságot, ha nem.Anti hozott nekünk Olaszországból egy kis meglepetést. Tami egy játékcicát kapott, én pedig egy gyönyörűséges, retikülben is elférő tollat. Tudvalevő mennyire szeretem az igényes írószereket és ha még olasz is, az már mindennek a teteje.
Ma a lehetetlenre vállalkoztam: összepakoltam Tami szekrényét. Ezt csak úgy tudtam véghez vinni, hogy a lány az apjával játszott, így nem esett meg a szíve az általam kidobásra ítélt, félig tönkrement, vagy hasznavehetetlen játékok szánalmas sorsán, ami vagy a kuka, vagy a kazán.Azt se felejtsük el, hogy ma anyák napja volt. Sajnos most nem jutottam el anyukámhoz, csak telefonon köszöntöttem, és a személyes találkozást, a jövő vasárnapra ígértem be, de azt mondta, hogy neki ez is jól esett, a lényeg, hogy nem feledkeztem meg róla. Tamarától ezt kaptam és Buda Ferenc versét. Könnyekig hatódtam.
Ne rejtőzz el!
Ne rejtőzz el, úgyis látlak,
rád csukom a szempillámat.
Benn dörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó, hogy így velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése