Tegnap elmentünk a majálisra. Nem nagyon vagyok oda a forgókért és a vattacukorért, a tömegért meg pláne, de Tami majd’ kiugrott a bőréből, mikor meglátta az ugrálóvárat. Tulajdonképpen legfőképp azért kellett elmennünk, mert a Katicacsoport fellépett a színpadon. Verseket adtak elő, az egyik kisfiú még szólóban is szavalt, amivel korábban versenyt nyert. Tami, rögtön utána – már csak nekem – előadta ugyanazt a költeményt, szó szerint. Mondtam is neki, hogy akár ő is megnyerhette volna a versenyt, ettől nagyon büszke volt magára. Jó sokat kellett várni, mire sorra kerültek, mert az összes iskolás tánccsoport az óvisok előtt lépett fel, ami a szervezők hozzá nem értését bizonyította, de a reklamálásunkra csak a sajnálatukat fejezték ki, na meg vigaszdíjként kaptunk fagyijegyet.
A műsor után a lányom kicsit fiússá vált, főleg azért, mert fiúk vették körül, bár egyszer nagyon is lányként viselkedett, mikor Dominikkal találkozott. Olyan szorosan átölelték egymást örömükben, hogy én már a kézfogót láttam lelki szemeim előtt, pedig eddig Balázs volt a szerelme. Volt egy hely, ahol horgászni lehetett, és mindegyik srác kardért versengett. Tami is beállt a sorba, neki is lett kardja, vagyis a mérete alapján inkább tőr, de annyira már lány maradt, hogy alig használta. Csak mikor hazaértünk, próbált meg vele ásni a homokban, amitől azonnal eltört. Mondtam is, hogy tőr-ékeny.
Azt beszéltük meg, hogy minden játékot egyszer próbálhat ki, így el tudjuk kerülni a teljes anyagi leégést. Élt is a lehetőséggel, és nem is követelődzött, mikor a végére ért, hanem leültünk egy asztalhoz, ahol „barkácsolni” lehetett. Kezdetben segített, majd közölte, hogy míg én megcsinálnom krepp-papírból és hurkapálcából a rózsát, addig ő elmenne a többiekkel játszani. Ám legyen, kimondottan kikapcsolt ez a fajta szórakozás, élveztem a papír bügyürgetését, és az sem bosszantott fel, hogy már harmadjára csináltam újra, mert a szél mindig elfújta a félkész virágot. Végül még sikerélményem is lett, nem úgy mint tegnap.
Hullafáradtan értünk haza jóval ebéd után, de Tami már jóllakott egy hot-doggal, ami kb. 6 virsli és 6 kifli árába került.A délután másik felét a nyúlketrecben töltöttük piknikezés formájában, ahol körülvettek bennünket a kedvenceink és megtapasztalhattuk, hogy a nyulak egyáltalán nem gyávák. Teljes közönnyel tűrik, mikor egy macska rájuk támad, cibálja a fülüket, harapja az orrukat és a hátukon ugrál. Már én voltam megrémülve, hogy valami bajuk esik, vagy meggondolják magukat és jól belerúgnak vagy harapnak Huncutba, de nem, meg sem mozdultak, csak néha rázták le a bundájukról a nyivákoló jószágot, közben legelésztek. Láttunk a felhőkben elefántot, sárkánynyulat, de még egy macskanapszemüveget is, egy zacskóban fogtunk szélfiút, ami el is röpült ijedtében, mikor kidurrantottuk a nejlont.
Mikor kicsit beborult és csöpögni kezdett az eső, gyorsan beszaladtunk a házba, és elhatároztuk, hogy tortát sütünk. Tami általában lelkes kukta, segít is, de inkább a kóstolás mestere és a maradékok gyors eltüntetője. Imádja a nyers tésztát befalni, vagy a kihűlésre váró krémet elnyalogatni. Mire elkészül a kész étel, addigra többnyire jóllakik, éppen csak egy falatot eszik belőle. Kicsit módosítottam az olasz citromtorta receptjén, mert citromkrém helyett narancskrémet főztem, mivel citrom nem volt itthon, de találtam megtévesztésig hasonló, savanyú narancsot, a végén fel sem tűnt, hogy nem citromtorta lett. Sajnos még a tortaforma is hiányzott a háztartásomból, úgyhogy nem lettek olyan szépek, de az ízükön ez mit sem változtatott. Finomak sem lettek.Olyan kerek, egész volt a mai nap, amilyet minden napra el tudnék képzelni, csak Anti hiányzott belőle. De nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése