Elfogytak...

Miközben ezt a bejegyzést írom, egy kiscica ül az ölemben. Heves dorombolás után lebiggyedt a feje és hihetetlen gyorsasággal álomba szenderült. A másik kettő éppen szopik, vagy már csak álmukban mozog a szájuk, de már ők sem élvezhetik sokáig ezt a gondoskodást, ugyanis mindhárom cicus gazdára lelt. Örülök, hogy kedves gazdákat sikerült találni nekik, ahol biztosan jól fogják érezni magukat. Szerencsére a macskák elég gyorsan tudnak alkalmazkodni az új környezethez, főleg míg ilyen kicsik. Csikinek is biztos hiányozni fognak a kölykei, bár már elvétve engedi, hogy szopjanak, amire nincs is igazán szükségük, mert hamarabb kiürül az ő tányérjuk, mint a szüleiké. Nekem is hiányérzetem lesz, szerettem elnézegetni, ahogy egymással birkóztak, vagy ahogy órákig eljátszottak egy zsinórral vagy pingponglabdával, vagy amikor futóversenyt rendeztek a lakásban, ahol a határvonal nem a fal, hanem a plafon.Ám tudnak ilyen békésen is szunyókálni.
Még körülbelül két hétig élvezhetjük a társaságukat, aztán irány a nagyvilág, új embereket, új környezetet kell megszokniuk. Alkalmazkodniuk kell a gazdáikhoz és fordítva.