Vízállásjelentés

Szegeden már régóta lezárták a rakpartot, mert a Tisza elöntötte az utat, autóval járhatatlan. Még azért nem kell homokzsákokat pakolni a lépcsőkre, mint pár évvel ezelőtt.

Ritkábban megyek be a belvárosba, ezért nem látom nap mint nap a változást, de nem is kell, mert a töltésen, futtomban sűrűbben megtapasztalom. Itt a Tiszát rendes körülmények között nem szoktam látni, hiszen az ártér fás része eltakarja a több száz méterre lévő vizet. Na de most közeledik a víz, egyre feljebb jön a töltéshez, már nem lehet a lábánál lévő árnyékban megpihennem, amikor kicsit későn kelek és kezdem meg a testedzést.

Itt szoktam futni, ahol most egy kutya fut (nem hozzám tartozik), miután elkergetett egy csapat fácánt

Az ártérben viszont nem csak fa, bokor és csalán van, hanem állatok is élnek itt. Már többször találkoztam nyuszival, aki pár száz méteren velem vagy inkább előlem futott, sohasem értettem, hogy mért teszi meg ezt a távot, hogy aztán letérjen jobbra a biztonságot adó magas fűbe, de most a biztonság balra van. Ez viszont már sokkal kisebb terület, nem is olyan biztonságos, hisz ott már emberek élnek. A nyuszik mellett más jószágok is élnek itt, például fácánok, őzek, bár utóbbival még nem találkoztam mindezidáig.

Most viszont az ár elől menekülni kénytelenek a töltés szárazabb bal oldalára, ahol viszont szántóföldek, némi fás terület, kiskertek terülnek el. Itt láttam a minap egy őzikét legelészni a hereföldön, aminek a gazdája biztos nem örült, de remélem, hogy az átmeneti időben megbékél a nem túl nagy károkozással.

A víz alatt egy dimbes-dombos motocross pálya lapul, most vízibiciklivel lehetne csak versenyezni

Sajnos az őzet nem tudtam lefotózni, pedig nem futott el, míg én elkocogtam mellette, de nem szoktam vinni a telefonom, legközelebb viszont megörökítettem a Tiszát. Remélem most már nem fog tovább emelkedni a víz - bár még mindig mindennapos az esőzés -, és hamarosan újra elfogy a víz erről a területről és az állatok is visszatérhetnek az otthonukba. Taminak persze volt ötlete, miként segíthetnénk az erdei vadakon. Mi sem természetesebb, mint hogy fogjuk meg őket, tegyük be az autóba és hozzuk haza az udvarra. Persze nem önző céllal gondolta ezt ki, mivel csak addig maradnának nálunk, amíg a Tisza vissza nem tér a medrébe, talán egy kicsit tovább, hogy kiszáradjon a föld, de aztán már mehetnének, persze csak aki akar.