Tündéri sziámi cicák

A kiscicák már túl vannak az egy hónapos koron és szépen fejlődnek. Az anyjuk egyre kevesebbet szoptatja őket, ami nem olyan nagy baj, mivel felfedezték a nagyok tányérját, amit most már az ő számukra is fel kell tölteni. Nem hiszem, hogy kevés lenne Csiki teje, de azért csak nem elegendő hat éhes szájnak, mert hihetetlen elánnal falják a gyerekmenüt. Kicsit féltem, hogy majd rengeteget kell takarítanom utánuk, de pár balesetet leszámítva, az első perctől kezdve úgy használják az almot, mintha tanulták volna. Most már biztos, hogy mind kislány, ami nem baj, mert a kislányok is ugyanolyan kedvesek és élénkek, mint a fiúk. Van egy kedvencem is, bár az is lehet, hogy ez fordítva van, én vagyok az ő kedvence. Amint hozzáérek dorombol és dörgölőzik, szalad utánam és mikor megállok, mászik rám. Jókat mulatunk a hancúrozásaikon és persze az alvási pózokon, de a képek magukért beszélnek.