Így leegyszerűsítve nem is olyan bonyolult a dolog.
Minden évben a harmadikosok készítik elő a farsangi hejehuját, de idén bekapcsolódtak a felsőbb osztályok is, hogy egy hetes izgalom előzze meg. Ehhez persze a felnőttek segítsége is kellett a szülők részéről, és a tanárok engedélye, hogy meg lehessen valósítani.
A tanítás minden nap ugyanúgy kezdődött és végződött, csak a szünetek teltek meg tartalommal, ugyanis jött a Kormozó. Ő egy titokzatos alak, aki bekormozza azokat a gyerekeket, akik nem teljesítik a kért feladatokat. Egyik nap rózsaszínben kellett menni. Nem tetőtől talpig, a lényeg az volt, hogy legyen rajtuk ebből a színből. Az egyik kisfiú jobb híján, édesanyja sálját kötötte a nyakába pár órára. Persze derültséget keltett, de kit érdekelt? Mindenki együtt nevetett. Másik nap szemüvegben kellett menni. Szemüvegesek előnyben, de akinek jó a látása, az vagy napszemüveget vett fel, vagy papírból készített magának, a célnak ugyanúgy megfelelt. Harmadnap a kiszebáb hagyott el néhány ruhadarabot, azt kellett megkeresni és mindig volt egy jelszó, amivel ki lehetett váltani a kormozást, egy kis versike, mint például "Jön a kisze, orra pisze, ez a neve, tűzre vele!"
A gyerekek a szünetben boldogan rohangáltak először Kormozó elől, nehogy bekormozza őket, majd pedig utána, hogy kormozza be őket. Ez bizony igazi korom volt, de mivel felnőtt kezében volt, nagyon óvatosan használta. Itt-ott kormos lett a gyerek orra, füle, keze, amit aztán úgy is eltüntettek, mire a hazaindulásra került a sor, nyoma sem volt.
A hét utolsó napján pedig eljött a farsang ideje. Még délelőtt elégették a kiszebábot, ezzel ügyesen eltemették a telet, délutánra már igazi tavaszi időjárás lett. Kiszével a rátűzött papírlapok is elégtek, Tami valami olyasmit írt, hogy „ne legyek rossz”. Mivel jelmezbe csak tanítás után lehetett beöltözni, szegény szülőnek még volt egy délelőttje, hogy rávarrja a jelmezre a farkat, drótot húzzon a fülbe, vagy fehér kesztyűt kerítsen… Tami természetesen megint cica lett. Igen ám, de nem egyszínű, amiben már gyakorlatom volt, hanem cirmos. Ő választotta ki a jelmez anyagát, még a pici rózsaszín darabot is a fülhöz, de úgy kezdtem neki, hogy pont nem volt itthon, úgyhogy a ruhái után vettem le a méretet. Óriásinak néztem, de nem bántam, jó lesz jövőre. Aztán felpróbálta és kiderült, hogy teljesen kitölti, jövőre újat kell készítenem. Szeretem neki megcsinálni, mert évközben is használja, gondol egyet és macskává változik, bár ehhez sokszor jelmez sem kell. Az pedig határtalan boldogsággal tölt el, mikor meglátja a kész ruhát és majd kiugrik a bőréből örömében. Menetközben cirmos cicából csíkos cica lett, és úgy két nap alatt elkészültem volna vele, ha egész nap varrhatok, de így elhúzódott az utolsó pillanatig.
Tami épp egy pöttyös egeret kaparintott a karmai közé.A farsangra felkészülten mentem, vittem a kis varródobozomat, hátha probléma adódik. Adódott. Épp a lányom arcára festettem a csíkokat, mikor a szemem sarkából észrevettem, hogy az egyik kislány a sarokban sírdogál. Odamentem hozzá, hogy megtudjam mi a baj. Kiderült, hogy ő is cicának öltözött, de elfelejtettek neki farkat készíteni, így pedig nem jelenhet meg a többi cica, egér, mormota és teknős társaságában. Ó sebaj! - kiáltottam nagyon meggyőzően, amin én is meglepődtem - azonnal készítünk neked farkat! A kislány megnyugodott, én viszont kissé ideges lettem, most mitévő legyek. Elkezdtem kutatni a levetett ruhák között és találtam egy fehér harisnyát. Mivel ez a cica fehér volt, innen már könnyen vettem az akadályokat. Jól összesodortam a harisnya két szárát, csomót kötöttem a végére és rávarrtam a kislány jelmezére. Tíz perc alatt kész voltam, a kislány kivirult, én pedig megnyugodtam.
A tornateremben kezdődött a vetélkedő. Csoportokba állították a diákokat, és kiosztották a feladatokat. Először babzsákot kellett minél gyorsabban egymásnak adogatni, aztán egy karikán átdobni, hogy a rákötött csengő megszólaljon, majd puzzlet kellett kirakni, végül pedig pinponglabdát fújni.
Néha kicsit érthetetlen volt a feladat a kisebbek számára, sokszor nem is lehetett hallani, Tami csoportjának kísérője sem állt a megoldások magaslatán, de ugye a részvétel a fontos, nem a győzelem… mindaddig míg meg nem jelentek a nyeremények. 9 torta várt a 9 csoportra, de a győztes választhatott először. Tami sírva fakadt, hogy az általa kinézett süteményt elvitte a nyertes, de ez még nem is lett volna nagy baj, csak amikor meglátta, hogy az ő csoportjából valaki épp egy szeletet töm a szájába ebből a tortából. Gyorsan odament, hogy kérjen ő is egyet, de nem kapott. Ejnye-bejnye! ez nem szép dolog. Vagy legyen következetes a tortaosztogató, vagy ne szeleteljen tortát. Szerencsére sikerült megnyugtatnom a lányomat, mert kiderült, hogy az ismerősöm készítette és megígérte neki, hogy sütni fog úgy, hogy Tami szórhatja rá a cukrokat.
Ezután következett a táncház. Ekkor egy hatodikos kislány kérte a segítségemet, mert elvesztette a gyűrűjét. Nagyon kétségbe volt esve, úgyhogy azonnal elkezdtem a földön kúszni, hogy megtaláljam. A kislány nem követte a példámat, mivel valami gyönyörűséges, habos királylány ruhában volt, szerintem még abroncs is volt alatta, lehet, hogy le sem bírt hajolni. Én már korábban problémamegoldó üzemmódba kapcsoltam, úgyhogy semmi sem számított. Sajnos nem találtuk meg az ékszert, de lerajzoltattam vele egy papírra, én aláírtam a telefonszámomat és kiragasztottuk a portára. Két perc múlva meghozták a gyűrűt.
Aztán a teremben folytatódott a lakoma, a szülők által hozott édes és sós sütemények minél hamarabbi eltüntetése terén. Természetesen nincs farsang fánkevő verseny nélkül, ahol viszont Tami nagyon alulmaradt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése