Némi tipródás után rájöttünk, hogy nem bírunk macska nélkül élni
és úgy döntöttünk elfogadjuk egy ismerősünk sziámi cicáját. Jó, ha van a háznál
egy kandúr, már csak azért is, mert mióta Huncut nem jelölgeti a territóriumát,
többször betévedt hozzánk egy-két kóbor macska, akik ráhozták a frászt Csikire,
és valószínű, hogy a nyúlállományunk is miattuk csökkent majdnem a felére.
A kiskandúr augusztus 7-én született és a Góliát nevet
viselte, míg hozzánk nem került, mert a testvéreihez képest igencsak nagyra
nőtt. Tami sokáig tipródott a jövevény nevén, míg végül Kaviárnak keresztelte
(én sokszor Koktélnek szólítom, magam sem tudom, miért). Jó pár cicanév közül
választhattunk volna, hisz akik tőlünk vásároltak sziámit, sokaknak tudjuk,
hogy milyen névvel folytatták életüket, de valami egyedit akartunk. Van olyan
naptárunk is, ahol a cicanevek vannak felsorolva, de ezt is félretettük.
Megpróbálom felsorolni azokat a neveket, akikkel még tartom a kapcsolatot a
sziámi-vásárlás ürügyén, hátha valakinek kedve van ezek közül választani.
Hihetetlen, hogy milyen leleményesek a gazdik.
Tehát: Kávé, Tejszín, Savóka, Kenőcs, Bodza, Málna, Süti, Szuzi, Grófi, Tamy,
Rezső, Jenő
Kaviár egy igazán szerethető kiscica. Bújik, dorombol, úgy tud
nézni, hogy az ember nem képes kitérni a tekintete elől és nyomban
megsimogatja. Ahogy hazahoztuk, egyből otthon érezte magát, de Csiki nagyon
gorombán viselkedett. Nem gondoltam volna, hogy probléma lesz vele, hisz olyan
anyáskodó, kedves cica, de két napig csak fújt és morgott Kaviárra, amikor a közelébe
ért. Szerencsére ez az állapot már elmúlt, most már nyalogatja, ha összefutnak,
hatalmasakat játszanak együtt, óvatosan harapdálják egymást, bújócskáznak,
fogócskáznak és egy tányérból esznek.
Most már csak egy új lány cicát kell vennünk, de sajnos minden
hirdetés az ország másik feléből származik, a közelben egyszerűen nem találunk
megfelelő sziámit. A fókaszín mellett tulajdonképpen csak az az egy
kritériumunk van, hogy szerető családban kezdje élete első heteit, ne külön
szobában, vagy a fáskamrában, amikor csak akkor látja az embert, ha enni kap.
Remélem hamarosan sikerül találnunk egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése