Halloween

Most már hagyománnyá tettük a családban a tök faragásával együtt járó tökpéntök megrendezését. Én még mindig igyekszem elrugaszkodni némileg az amerikai ünnep hagyományaitól, próbálom egyedivé tenni, de ez Tamara és barátai körében egyre reménytelenebb. 

Az idei buli szinte egy az egyben az amerikai utánzata volt, a tökpéntekből még a péntek sem stimmelt. Abba már rég belenyugodtam, hogy ezen a napon rémisztően kell kinézni, ami inkább mókásnak hat egy kékre rúzsozott, vagy drakulafoggal vicsorgó kislánynál, mint ijesztőnek. Azt is csak első alkalommal sikerült elkerülni, hogy ne legyen kéregetés a környékbeli utcákban, mivel arra jöttek rá, hogy a buli legfőbb vonzereje ez, ergo elkerülhetetlen. Abban pedig kimondottan örömömet lelem, hogy minél szörnyűbb és finomabb ételeket gyártsak. A szörnyű főleg a nevében él, de igyekszem a kinézetével is próbára tenni a vendégek ízlelőbimbóját, viszont az ízére csak a finnyásnak lehet panasza (van önbizalmam, mi?).

Idén bővült is a menü például a tehéntrágya élősködőkkel fantázianevet viselő mogyorókrém + csíra kombinációval, vagy a majomvelővel, mely tulajdonképpen pirított karfiol volt parányi piros ételfestékkel meglocsolva, de a pálmát a céklaleves vitte, mely a denevérvér nevet viselte. Ez egy csöppet kilógott a sorból, mert némileg jobban nézett ki, mint az íze, de vitamintartalma elsöprő győzelmet aratott a többivel szemben. Természetesen terítéken volt az elmaradhatatlan és megszokott virslismúmia vagy a boszorkányujj, illetve a puha tökfej (csupa sajtkrém) szárított vérfarkas csonttal (korpovit keksz és pirítós). Sajnos idén elfelejtettem lefotózni az ételkölteményeimet.

Nagy élmény volt a lányoknak, hogy egyedül mehettek a környék utcáiba bóklászni. Nem akartam kísérgetni őket, nem éreztem szükségét, és annak külön örültem, hogy a barátnők mellett a környékbeli gyerekek közül többen is csatlakoztak hozzájuk.
Tavaly a lakókat úgy figyelmeztettem a rendhagyó garázdálkodásra, hogy plakátokat tettem ki, melyeket szinte senki sem olvasott el, úgyhogy idén már módosítottam és kis cetliket nyomtatva, a postaládákba dobáltuk be előző nap a felhívást, természetesen kihangsúlyozva, hogy most sem kötelező ajtót nyitni, sőt! Hiszen ez újabb lehetőséget biztosít a gyerekeknek a „gonoszkodásra”, amit el lehet képzelni, milyen borzasztó lehetett, mert két csomag wc-papírt is elvittek magukkal - és csak egyet hoztak vissza!

Sokáig hallottam, ahogy üvöltöznek a kapuk előtt, bebocsátást várva, majd szép lassan elhalkult a hangjuk, csak a kutyák ugattak. Úgy másfél óra múlva kezdtem parányit aggódni, hogy merre lehetnek, de akkor is csak azért, mert eleredt az eső. Anti biciklire pattant, de nem kellett messzire mennie, mert már a sarkon voltak.

Nem hiába öltöztek be boszorkánynak, denevérnek, drakulának, mert gazdagon megpakolva tértek haza. A cukrok, csokik és nyalókák mellett almát, céklát, birsalmasajtot és házilag gyártott csokigolyót is kaptak. Az ajándékot ők is viszonozták egy-egy mécsessel. Csak egy rossz élményük volt, amire előre számítani is lehetett, mert már tavaly is elzavarta őket ez a szomszéd, de idén még inkább kitett magáért a gonosz öregember, mert trágár szavakkal fejezte ki véleményét. A történethez hozzátartozik, hogy ez a megkeseredett zombi másnap megjelent a kapunkban, hogy lát az udvaron egy biciklikereket, és szeretné megvenni, mert sehol sem kapja ezt a méretet. Sajnos nem ismertem fel, mert akkor azonnal viszonozom a tegnapi keresetlen szavait, sőt inkább megsajnáltam, mert nagyon félénken viselkedett. Elkértem a címét, hogy Anti majd felkeresi, de erre nem került sor. Tami a teraszról kukucskált és felismerte az embert, el is biciklizett a megadott címre, hogy biztos legyen benne, ő az. Nem tévedett. Én kicsit csalódott voltam, hogy nem osztottam ki, de hamar kivertem a fejemből, akárcsak a kérését. Ezért sem ildomos gorombán viselkedni, a gonosz ember ne várjon segítséget!

Mikor elállt az eső tábortüzet is gyújtottunk, de nem nagyon sikerült ott tartani a gyerekeket, inkább bújócskáztak, egymást ijesztgették a sötét udvaron, majd a teraszon lévő ládában, a baromfiknak szánt magokat tiporták, természetesen mezítláb!

Lassan lekopott róluk a smink, már csak gyerekek voltak, akik jól érezték magukat...