Vasárnap hajnalban arra ébredtem, hogy Pezsgő cicánk
vajúdik. Nem akart ő felébreszteni, á dehogy! Nagyon szerényen nyávogott, éppen
hogy csak jelezte, hogy mi történik, de azért elég hangosan dorombolt, hogy
tisztában legyek a helyzet komolyságával. Valószínű, hogy nem is nekem szóltak
ezek a hangok, hanem a lányomnak, hisz én csak megtűrt személy vagyok az ő
társaságában, az igazi gazdája Tami, de én voltam a gyorsabb.
Ügyetlenül, még félig álomban, de azért hatékonyan,
a hátára fordítva húztam végig a macskát a francia ágyon, hogy mihamarabb és
minél kíméletesebben a megfelelő helyre vonszoljam. Szerencsére tegnap egy
isteni sugallattal előkészítettem a dobozát. Tami behelyezte a megfelelő
helyre, én pedig kibéleltem törölközővel. Azért nem gondoltam volna, hogy másnap
már szükség is lesz rá.
Alig múlt fél öt, mikor kibújt az első kiscica. Erre
már Tamara is felébredt és mondta, hogy innen átveszi, nyugodtan feküdjek
vissza. Nyugodtan visszafeküdtem, de nehezen jött álom a szememre. Tami
hősiesen kitartott több órán keresztül, de újabb cica nem bújt elő. Ekkor
átvettem a lánytól a felügyeletet. Pezsgő teljesen jól érezte magát, mint aki
végzett a szüléssel, gondoskodott a kicsiről, kiment enni, inni, majd
visszakuporodott a cicája mellé.
Eltelt egy nap, de nem született újabb macska,
úgyhogy ezennel én írom meg az internetre az első bejegyzést, melyben az
szerepel, hogy egy sziámi macska nem feltétlenül szül ikreket, netán négyes
vagy hatos ikreket, ahogy ez idáig nálunk is volt, beéri egy poronttyal is.
A kiscica dúskál a tejben, nem kell osztozkodnia
senkivel, nincs dulakodás a legjobb ciciért, teljes a béke a dobozban. Az már látszik,
hogy a farka vége blokkolt csigolyájú, de a nemét én még ilyenkor nem tudom
megállapítani és nem is nagyon szeretem piszkálni, lesz még rá alkalom bőven.
Jobbról az anyja, balról a nagynénje melegíti éjjel-nappal, úgyhogy igazán
semmiben sem szenved hiányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése