Erdély III. - Rapsóné útja

Sajnos a harmadik napon kiderült, hogy elfelejtettük meghosszabbítani a foglalásunkat, Jutka már úgy jött, hogy jó utat kívánjon nekünk. Mondtuk, hogy mi még maradnánk. Hú, azt nem lehet, mert még ma jön az új vendég, de mindent megtesz, hogy helyet találjon nekünk. Végül visszamentünk az édesanyja házába, ahol volt még egy üres szoba, nem az amit korábban néztünk, hanem egy fürdőszobás. Az egyedüli baj ezzel a hellyel az volt, hogy túl sok román szállt meg. Tulajdonképpen rajtunk és a háziakon kívül nem hallottunk magyar szót, de ez még nem is lett volna baj, csak román szót se hallottunk volna. Őket viszont nem érdekelte, hogy esetleg más is odaülne a teraszra, vagy pihenni szeretne, netán ebédelni. Az a lényeg, hogy ők köpködhessék a tökmagot akkor sem hagyva abba a szócséplést.

Az egyik román igencsak „belopta” magát a szívünkbe. Anti épp a székely furfangot akarta kirakni. Ez egy 6 fakockából álló játék, aminek csak egy jó megoldása van, és akkor nem esik szét, minden oldala egyenlő. Anti már egy órája próbálgatta a számtalan variációt, mikor odament a román, szó nélkül kivette a kezéből és kirakta. Anti rá sem nézett, felállt és bement. Egy másik alkalommal Tamival játszottam az asztalnál a legújabb szerzeményeivel, három különböző méretű szarvassal. Egyszer csak odajön a román ember, kiveszi a kezünkből a szarvast, és elmondja románul a nevüket. Nem akartam hinni a fülemnek. Engem akar románul tanítani, amikor én itthon vagyok! Itt mindenki magyarul beszél, tanuljon meg magyarul, ha akar valamit! Arról nem is beszélve, hogy nem azt mondta el, hogy miként van románul a szarvas, hanem tata, mama és pulya. Hát ez nagyon hiányzott az általános műveltségemből.

A háziasszony látta, hogy nagyon szeretünk olvasni, ezért előkerítette a legszebb és legnagyobb könyveit, hogy kedveskedjen nekünk. A világ minden csodája több ezer oldalon, három kötetben, de én csak fanyalogva lapozgattam, ezt is csak azért, hogy ne sértsem meg. Nem kerülte el a figyelmét a hozzáállásom, de nem szólt semmit. Másnap hozott egy kisebb, de annál értékesebb könyvet. Pataki János: Székelyföld – A legendák világa. Három napon keresztül olvasgattam, nézegettem, Tami pedig legalább tízszer meghallgatta az előadásomban a legendákat. Azonnal el szeretett volna menni a Tündérvölgybe, és fel a mellette lévő hegyre, ahol Tündér Ilona vára áll, hiába mondtam, hogy jó nagyot kéne túráznunk, ekkor még az sem érdekelte. A történetek között szerepelt Rapsóné várának legendája is, mely nem is volt messze tőlünk, de nem mentünk fel, a helyiek elmondták, hogy nem érdemes, csak két fal áll már belőle.

Rapsóné gazdag asszony volt, Parajd és Szováta között állott a vára. Amilyen gazdag, olyan vallásos is volt, és minden vasárnap négylovas hintón hajtatott Kolozsvárra misét hallgatni. De gyakran elkésett, mert rossz volt az út. A szép özvegy megegyezett az ördöggel, hogy jó utat készít neki Kolozsvárig, s fizetség fejében két hegy aranyat és egy völgy ezüstöt kap. Az ördög egy éjszaka olyan sima utat csinált a vártól Kolozsvárig, amilyen eddig még nem volt a világon. Ezen a bűvös úton olyan sebesen haladott Rapsóné hintaja táltos lovaival, hogy még a várban volt midőn elsőt harangoztak, de mikorra beharangoztak, már ott is volt a templomban. Egyszer kocsisa kalapját lefújta a szél, s az le akart szállni, hogy felvegye.
- Ok nélkül szállasz le - mondta az asszonya - mert a kalapod már öt óra járásnyira maradt el.
Az ördög hamarosan jelentkezett a fizetségért. Rapsóné sokáig húzta-halasztotta a fizetést, de végül nem tudott kitérni. Ekkor a ládájából kivett két aranyat és egy ezüstöt. Két mellére tett egy-egy aranyat, a kettő közé egy ezüstöt.
- Itt a két hegy arany és az egy völgy ezüst, viheted! - mondta az ördögnek és nagyot kacagott hozzá.
Az ördög megharagudott, hogy így rászedték, s szét is rombolta a szép utat azon az éjszakán.

Sokat beszélgettünk Vencellel és Júliával, a házigazdáinkkal. Elmesélték az egész életüket, mi meg szájtátva hallgattuk. Hihetetlen, hogy milyen ügyesen – ez egyébként szavajárásuk a székelyeknek – jutottak egyről a kettőre, mindig változtattak, olyanba kezdtek bele, amit más még nem próbált és így jutottak el a vendégfogadásig. Mindeközben ügyelve arra, hogy megtartsák a hagyományokat. Így módomban állt megnézni, hogy készítik a vinettát, ami a padlizsánkrém magyarul és a zakuszka receptjét is megkaparintottam, sőt meg is kóstoltam, leginkább a lecsóra hasonlít az íze. Bár Romániában is lehet kapni szinte mindent, vannak annyira "ügyesek", hogy nem dőlnek be az olcsó és külföldi árunak, a hazait részesítik előnyben. Vencel elmondta, hogy a húspultot messziről kerüli az egészsége megőrzése érdekében. Ismerősöktől vagy a piacról vásárolnak élelmiszert, vagy csak alapanyagot, amit maguk elkészítenek, fagyasztóba tesznek és időnként kimelegítik. Van mit tanulnunk tőlük.