Eladó sziámi cicák

Elérkezett az az idő, amikor a kis sziámik már az anyjuk nélkül is túlélik az emberek világát. Persze, ha találnak olyan gazdákat, akik gondoskodnak róluk és szeretik őket. El sem tudom képzelni, hogy létezhet olyan ember, aki nem hatódik meg már a látványuktól.

Ez idén a második alom, ahol szintén 3 kölyök maradt életben. Ezek is úgy néznek ki, ahogy kell, ott feketék, ahol kell, mégis teljesen mások. Az előző generációtól – bár őket is nagyon megszerettem – sokkal könnyebben vettem búcsút, mint ezektől fogok. Hihetetlenül aranyosak! Bújnak hozzánk, biztonságban érzik magukat az ölünkben, kedvesek, nem hangosak, csak ha bánatuk van, amit egy kis finomság szinte azonnal enyhít és egyszer sem pisiltek be az ágyba. Persze eltelt egy kis idő, mire megszokták, hogy hová kell piszkolni, még most is előfordul, hogy mellémegy a cucc, de még mindig csak másfél hónaposak.

A szülők: Huncut és Csiki

Igazi társak tudnak lenni, minden hóbortjukkal, minden igényükkel az emberhez alkalmazkodnak, hisz a simogatás nem csak nekik esik jól, a játékuk meg annyira vicces, hogy dőlünk a nevetéstől, amikor trappolnak – méretükhöz képest igencsak hangosan -, vagy felmásznak az ember lábszárán.

Nem szívesen válok meg tőlük, de maradni sem maradhatnak. Már csak azért sem, mert ennyi macska anyagilag is elég megterhelő, ha azt veszem mintául, hogy szoptatás alatt mennyit evett az anyjuk. Érdekes módon számára csak a whiskas eledel jött be, pedig a kandúr – igaz csak módjával -, de egyéb emberi táplálékot sem utasít vissza.

Aki sziámi cicát szeretne, annak fel kell hívnom a figyelmét néhány apróságra. Az egyik, hogy ők igazi egyéniségek. Szinte már emberi tulajdonságokat birtokolnak, képesek megsértődni, mondjuk, ha nem kapják meg a beígért falatot. Nagyon ragaszkodóak, többnyire egygazdásak, ami azt jelenti, hogy a kiválasztott személyhez hűségesek, míg a többieket „elviselik”. Ha felvesznek valamilyen szokást, azt sűrűn ismétlik, ha nem akkor már valami bajuk van. Így vettük észre, mikor Huncut beteg lett, mivel nem akart Anti ölébe ülni, holott minden reggel az volt az első, hogy odakucorodott.

Ezek a kiscicák szocializálva vannak, nem félnek az embertől, bíznak bennük. Az sem baj, ha a gyerekek nyúzzák őket – némileg ehhez is szoktatva vannak, bár túlzásokba azért nem esett Tami. A hosszú ideig való egyedüllétet nem nagyon szeretik, ki szereti? Elképzelhető szobacicaként is, de mint minden állat inkább a szabadságot választják, ha megtehetik. A szoktatási időszakban csak felügyelettel, aztán már bátran ki lehet őket engedni.

A kandúrok természetüknél fogva csavaroghatnak, főleg, ha nincs hasonszőrű és ellenkező nemű társuk magányukat enyhítendő, a lányok némileg félénkebbek, kevésbé fogékonyak arra, hogy a kerítésen kívül merészkedjenek.

Eltérően egy házimacskától, nagyon tanulékonyak, nem kell túl sokszor elismételni, hogy például az asztalra nem lehet felmenni, viszont ezt kellő határozottsággal kell a tudomásukra hozni, nehogy valami kétely maradjon bennük.

A három közül egy már elkelt, de az illetőnek nem fontos a macska neme, úgyhogy lehet még válogatni, bár akkor is csak a két nem közül. Egy lány és egy fiú, vagy két kandúr vár új, szerető gazdára. Mivel tudom, hogy nagyon sokan keresnek sziámi cicákat, ezért aki gyorsabb, azé a cica. Szegeden lehet őket megtekinteni, az áruk pedig 15.000.- forint.

Akinek kérdése van, nyugodtan írjon, szívesen válaszolok.