Na'vik helyett bokszoló detektív

Miközben az M1-en egy animációról szóló dokumentumfilmet néztem, ahol neves grafikusok és képregény rajzolók igyekeztek a mesevilág alkotófolyamatába bevezetni a hozzá nem értő érdeklődőt, szóba került az Avatar. Nem akartam megnézni, mert nem igazán vonz a közönségfilm, a nagy siker, sokkal jobban szórakozom egy kevésbé látványos, de több mondanivalóval bíró alkotáson, mint egy unásig ismételt, közhelyekkel teli, már az elején tudom a végét, megszokott történeten. Viszont ebben a műsorban azt mondta az egyik neves grafikus, hogy az Avatar egy mérföldkő a mozizásban. Olyan, mint amikor a fekete-fehér képernyő színesre váltott. Ez a mondat felcsigázott és elgondolkodtatott. Mégis látni akarom ezt a filmet. Ha másért nem, a technikai újdonságaiért, amit nem tudtam előre elképzelni, bár láttam már jó pár 3D-s előadást, de egyik sem nyűgözött le, hátha ez.

Antit nem sikerült rávennem, hogy eljöjjön velem, úgyhogy egyedül indultam. A jegypénztárnál kígyózó sor állt, de gyorsan fogytak előlem az emberek, ami gyanút keltett bennem, és odaérve a pénztároshoz, sejtésem be is igazolódott. Elkelt minden jegy a sikerfilmre, sőt már a következő előadásra is. Kicsit meglepődtem, hiszen már több hete játsszák két moziban is Szegeden, de gyorsan döntöttem, akkor megnézem Sherlock Holmes kalandjait.

Régen sűrűn adta a közszolgálati televízió a különös detektív történeteit, ha módomban állt, mindig megnéztem, mert nagyon tetszett a nyomozó tiszta logikája, amivel néha a szobájából ki sem mozdulva oldott meg ügyeket, sokszor csak annyi információból kiindulva, amit az újságban olvasott. Utólag párszor a homlokomra csaptam, hogy persze, hogy lehettem ennyire figyelmetlen, akár én is kitalálhattam volna, de többségében, olyan kuszák voltak a szálak, hogy csak irigykedtem Sherlock kíméletlen éleslátására, amivel a mozaikokat összerakta.

A moziba is úgy ültem be, hogy vártam ezt a logikai parádét, a kimért, szűkszavú mondatokat, az elegáns, angolos megjelenést. Kár volt. Ennek a filmnek nem sok köze van a Scotland Yard volt nyomozójához. Bár volt benne némi logikai csavar, mégis nyilvánvaló volt a tettes, tehát őt már nem is kellett keresni, csupán azt megfejteni, hogy miként követi el a gyilkosságokat. Ezt a - túl fiatal – detektív villámgyorsan meg is tette és a villámot most szó szerint értem, mert tényleg olyan gyorsan jött rá a különböző kemikáliák megfejtésére, és a gyilkosságokkal való összefüggésekre, hogy nem az elkövetőt „bélyegeztem” volna meg mágikus tehetséggel – ahogy sokakat félre tudott vezetni –, hanem a nyomozót. Bár a könyv szerinti Sherlocknak is jelentősek a kémiai ismeretei, de inkább csak az ópium és a mérgek területén. Nem valószínű, hogy az illatáról bárki is felismerné, még ha egy ilyen fifikás nyomozóról is van szó, a különböző robbanóanyagok összetételét.

Hogy miért kellett Sherlock Holmes-nak akcióhősnek is lenni, fogalmam sincs. Bár a könyvekben is megjelenik, hogy kiváló bokszoló és kardforgató, mégsem erővel oldja meg az ügyeit. Az „okosok” szerint a fiatalabb generáció becsalogatása miatt erősítették fel ezt a vonalat, mert ez a világ már így érzi jól magát, ha egy filmen verekedést lát, ha robbantgatnak, meg ijesztgetnek, miattuk bújt ki a bőréből a detektív. Ugyanezek még azt is mondják, hogy szintén e korosztály miatt az ópium-vonalat pedig nem akarták felerősíteni. Így már minden világos! Példát akartak mutatni a kiskorúaknak, hogy csak tiszta fejjel robbantgassanak, ne betépve. Csak azon töröm a fejem, hogy akkor most ez a film Sherlock Holmes-ról szólt, vagy nem?

Néha tényleg hasonlított a könyvben szereplő nyomozóra, aki gyönyörűen hegedült, Robert Downey Jr. is néha megpengette a húrokat. A pipa sem maradt el a szájából, bár meggyújtani csak egyszer láttam, mégis azt mondom, hogy ez a történet nem Sherlock Holmes nyomozásáról szólt, inkább egy némileg logikai tudással bíró bokszolóról, aki akkor is ura marad a helyzetnek és győztesen lép ki a viadalból, ha nálánál három fejjel magasabb, izmos együgyű püflegeli. Persze ott van még Dr. Watson is (Jude Law), aki bár el akar költözni a közösen bérelt lakásból, hogy új életet kezdjen, megházasodjon, de mindig barátja segítségére siet, mert nem akar kimaradni a kalandból, mert fél a házasság jelentette kötöttségektől és talán úgy érzi, hogy nélküle baja esnék a főfőnyomozónak.

Hát ebben a filmben nem eshet baja, még ha az akkor épülő Tower tetején kell harcolnia a gaz ellenséggel, még ha mellékesen a szeretett nőt is meg kell mentenie, mert ő a Hős.

Csak éppen semmi köze Sir Arthur Conan Doyle által megformált Sherlock Holmes detektívéhez.