2015. szeptember 4., péntek

Nannerl

A kicsi lányomnak ma van a szülinapja. Hosszú előkészületek után sikerült pont erre a napra időzíteni a meglepetést. Tami már hónapok, de az is lehet, hogy évek óta győzköd bennünket, hogy kaphasson egy kutyát. Én még hajlottam volna rá, mert gyerekkoromban nekem is volt ebem, tudom, mennyi öröm – és persze felelősség – jut osztályrészül, és azt is nagyon jól el tudtam képzelni, hogy majd együtt megyünk futni. Antitól viszont nagyon sokáig fényévekre volt ez a gondolat. Az ő kapcsolata a kutyákkal annyi, hogy nem száll ki addig a kocsiból, míg körülötte van akár egy is, esetleg kolbászdarabkákat dobál nekik az ablakon keresztül, hogy mentse az irháját.
Tami viszont mindent megígért, ami csak eszébe jutott, hogy beadjuk a derekunkat. A kutyakaki összeszedésétől kezdve az iskola előtt fél órával hamarabb felkelésen át a kutyaiskolába járásig…
A cicákat viszont nem kérdeztük, hogy mit szólnak az ötlethez, mert úgy voltunk vele, hogy egy határozott sziámi meg tud birkózni a szokatlan helyzettel és át tudja vészelni, sőt a mancsába is tudja venni az irányítást.

A tyúkok hozzáállásától már jobban ódzkodtunk, bár sejtettük, hogy a tyúk nem sok vizet zavar, de attól azért tartottunk, hogy a kutya más szemmel néz majd rájuk, mint mi, emberek, de bíztunk benne, hogy kellő ráhatással, neveléssel és odafigyeléssel ezt is kordában tudjuk tartani.
Azt már sokkal korábban kitaláltuk, hogy milyen fajta kutya jöhet szóba. A kistestű, rövidlábú ebek számunkra nem igazán testesítik meg a kutyáról alkotott elképzelésünket, hiszen a kutya közvetítsen tekintélyt már a méretével is. Persze az ellenkező, bernáthegyi típus sem jött be, főleg a táplálékigénye miatt, így a középtermetben állapodtunk meg.

Hamar leszűkítettük a kört a border collie és a németjuhász fajokra, mert ezeknek volt legmagasabb a tetszési indexe körünkben.

A futáshoz mindkét kutya alkalmasnak bizonyult, viszont szőr tekintetében a németjuhász került ki győztesen, mert a border collié túl hosszú, sok vele a gond. A másik fontos szempont is a németjuhász felé billentette a mérleget, mi szerint, ha már lesz kutyánk, akkor az meg is tudjon védeni bennünket, ha szükséges. Erre a collie nem alkalmas.
Most már csak a nemét kellett eldönteni. Örökösöket nagyon nem akartam, de azt sem, hogy a kan elcsavarogjon. Tehát mindenképpen ivartalanítani fogjuk. A lányok egy kicsit kedvesebbek, mondták ezt hozzáértők, tehát végeredményként megkaptunk: egy kedves, de határozott, rövidszőrű és futni szerető német juhászkutyát.
Ahhoz mindenképpen ragaszkodtunk, hogy kiskutyát veszünk, akit majd mi nevelünk, idomítunk, tanítunk és szeretünk. Nagyon sok hirdetés jelent meg a neten, de a többségnél csak az anya volt jelen, aki hiába volt német juhász, ha az apa kiléte csak hallomásból ismeretes.

Legközelebb Bátmonostoron találtam egy családot, akiknél mindkét szülő látható volt a fényképen, természetesen fajtatiszták és a kölykök éppen elvihetők voltak.
Beszálltunk az autóba és másfél óra múlva megálltunk a ház előtt. Anti közölte, hogy ő ugyan be nem lép a kapun, ahol két felnőtt és számtalan kölyök csak arra vár, hogy őt keresztülharapja. Eleinte minket is bizalmatlanul fogadott az anya, alaposan végigszimatolt, utána már megengedte, hogy megcsodáljuk a kölykeit.

Mi rajzos németjuhászt szerettünk volna, amiből már csak egy volt, a többi egyszínű fekete. Azért ők is nagyon cukik voltak, de tulajdonképpen nem is mi választottunk, mert a kis kölyök azonnal rátelepedett Tamira, aki viszont elolvadt ettől a kedvességtől.

Hazafelé végig Tami ölében feküdt és szendergett a kiskutya, élvezte, hogy új gazdája simogatja, birizgálja a füle hegyét.
A hazaúton Tami el is keresztelte, a Nannerl nevet kapta. Ez egy német lánynév becézett formája. Tami éppen Mozart életrajzát olvasta ekkor, és a híres zeneszerző húgát hívták így.
Abban is megegyeztünk, hogy a kutyához kizárólag olaszul beszélünk, hogy ezáltal is gyakoroljuk a nyelvet, illetve, hogy más ne tudja irányítani.

Szóval ma megkezdődött a kutyus, a sziámik és a mi közös életünk. Remélem nem lesz nagyobb baj belőle, mint amit el tudunk viselni.

Nincsenek megjegyzések: