Hiába a kőrengeteg, a gyönyörű, sokat mesélő szobrok és épületek, nem felejtettük, hogy kb 20 km-re vagyunk a tengertől, úgyhogy kihagyhatatlan, hogy elmenjünk Ostia-ba. Naptej helyett felfújható fánkot veszünk, úgyhogy el nem süllyedünk, viszont iszonyúan leégünk. A szabad strandon, alig van hely, de pár perces várakozás után, olyan szerencse ér minket, hogy elfoglalhatjuk a kihelyezett napágyat az ernyővel.
Ez talán az életünket mentette meg a napszúrástól és a pecsenyévé süléstől. Megismerkedtem egy cseppet sem olasz, de annál feketébb sráccal, aki belement egy fotóba, amit persze Anti készít. Ilyen az, mikor az ember feltétel nélkül megbízik a másikban. A sós tengeri levegő mindentől megvédi az embert, akárcsak a kellemesen hullámzó tenger. Itt nem kell másfél métert tartani, sem pedig maszkot viselni, a szabad strandon teljesen szabadok vagyunk, ahányan csak elférünk!
Hazafelé csak egy valamit veszünk: napozás utáni krémet. Na meg egy picike tortát Antinak, ugyanis ma van a születésnapja. Ezt elmondtam Salvatorénak is, aki a siciliai tengerpartról küldött egy videót Antinak, ahol a népes családja születésnapi dalocskát énekel neki! Azt hiszem meghatódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése