Nem mehettem el úgy Rómából, hogy ne egyek valahol polipot. Mindig rosszul vagyok utána, de muszáj ennem, mert imádom. Többször jártam már Rómában, de mindig lenyűgöz, csak egyetlen dolog hiányzott a nyaralásból: a macskák. Régen bármerre ment az ember cicák feküdtek egy-egy oszlopon, műemléken, templomlépcsőn, akik szelídek voltak, meg lehetett őket simogatni, olaszok voltak, vagyis barátságosak és kedvesek. Most viszont elvétve, ha láttunk cicát, sőt, pórázon sétáltattak egyet, hogy a turisták megsimogathassák, azt hiszem a Pantheonnál. Ez az ivartalanítás következménye, ami nálunk is elkezdődött. El fognak tűnni a macskák, ami szerintem nagyon nem jó, és nem csak azért, mert szeretem őket és mókásak és különlegesek, hanem mert el fognak szaporodni a rágcsálók, mert őket nem fogják tudni ivartalanítani.
A reptér felé csupán annyi kalandunk volt, hogy bár jó buszra szálltunk, de rossz irányba. Mikor feltűnt, hogy még mindig nem értünk oda, holott csak öt megállót kellett volna menni, szóltam a sofőrnek, hogy rossz felé megy. Mondta, hogy körbe fog jönni, de ha gondoljuk, szálljunk le, hátha jön hamarabb egy másik busz. Leszálltunk. Egy pálmafákkal teli lakótelepre érkeztünk, ahol nyüzsögtek a papagájok a pálmalevelek között. Végül ugyanarra a buszra szálltunk, a sofőr jót nevetett, velünk együtt.
Kimaradt néhány dolog, amit legközelebb még be kell pótolnunk, csak azt remélem, hogy lesz legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése