Az első éjszaka után kiderült, hogy az ágyunk középső lába hiányzik, ezért folyton középre gurulunk mindketten és ez egy idő után kényelmetlenné vált. Írtam Salvatorénak, hogy hozzon sajtreszelőt, vágódeszkát és ágylábat. Természetesen a vacsorameghívás is élt még, készültünk az estére, de aztán a házigazdánk lemondta, mert rengeteget kell még pakolnia és másnap nagyon korán indulnak Palermoba. Azért, amit kértünk, elhozta és nagyon örült, hogy nem neki kell beszerelni az ágylábat, mert Anti átvállalta, viszont amit hozott, abból nem lehetett megcsinálni, mert hiányzott egy vagy két csavar, de persze, Anti megoldotta, bár először úgy állt az ágyunk, hogy két oldalán mindig felpördült a matrac, de aztán addig nyomkodtunk, míg a helyére igazodott.
Szerettünk volna elmenni a Colosseumba, de meglepetésünkre kiderült, hogy csak online lehet jegyet foglalni és persze időpontra. Így módosult a terv és átvette a helyét egyéb látnivaló.
Például a Piramis,
ami szegény, annyira jelentéktelen helyen van, a forgalmas út közepén, hogy
körbejárni sem lehet rendesen. Elmentünk a Trevi kúthoz is, majd a Spanyol lépcsőre
és a Piazza del Popolo-ra. Mindenütt
tudtunk olyan képet készíteni, mikor egyedül tartózkodunk a fotón, ami szinte hihetetlen, de mégis igaz.
Sok olyan műemlék mellett haladtunk el nap, mint nap, amiről azt sem tudtuk, micsoda, vagy nem is lehetett közelebbről megtekinteni, mint például Traianus piacát. A Piazza Venezia-n található menyasszonyi tortának és írógépnek csúfolt monumentális palotáról már olvastam és sikerült belülről is megnéznünk.
Egy óriási, lenyűgöző, hófehér kőrakás! 10 euróért még feljebb is lehetett
volna menni lifttel, amit már nem szívesen fizettünk ki, igazságtalannak
tartottuk, hisz 40 euróból már megvacsorázunk.
Elmentünk a Bocca della Veritá, vagyis az Igazság szájához, ami régen nem volt lezárva, de most őr is figyelt a rendre, amit viszont nem volt nagyon, aki megzavarjon. Azért odaszólt, hogy menjünk egymástól távolabb, mire magamhoz húzva a lányomat válaszoltam, hogy egy család vagyunk, úgyhogy feltette a kezét és bocsánatot kért. Betértünk egy templomba is, ahol mindnyájan gyújtottunk egy gyertyát, ugyannak az embernek az emlékére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése