2008. július 24., csütörtök

Felvillanyozó villanyóra-leolvasó

Már napok óta nem tudok futni menni, mivel nincs fitness szobám, amiben futógép lenne és mivel a héten idáig minden nap esett, na és mert nehezemre esik felkelni reggelente, mielőtt Anti is elindulna a munkába, mivel ő elhalasztotta a szabadságát, több ok miatt is. Tami ugyan esküdözött, hogy eljön velem a töltésre, nem kell azért itthon maradnom, és ha legalább biciklizni tudna, el is vinném magammal, de még ha nem ismerném, akkor is tudnám, hogy hat kilométert egyhuzamban nehezen teljesítene, ráadásul az én tempómban. Szóval marad az itthoni aerobic, felvételről, ahol Béres Alexandra hozzáértő parancsaira teljesítem a „na már csak nyolcszor”, vagyis nyolcszor 16 guggolást!
Tegnap is így tettem, és a teljesítményemre hátrányosan hatott, hogy közben két macska akart mindenáron a hátamra ugrani minden egyes hajolásnál, vagy amikor a súlyzó emelgetése közben kicsit Huncut állát is megemeltem, amitől prüszkölt és nekem lelkiismeret-furdalásom lett, amiért nem figyeltem eléggé. Már a földön fekve lazítgattam, mikor hallottam, hogy dudál egy autó. Kikukucskáltam, láttam, hogy a villanyóra-leolvasó. Na nem baj, majd visszajön máskor, nincs kedvem verejtékben úszva kimenni és jól megfázni miatta. Gyötörtem magam tovább a parkettán, mikor hallom, hogy csapódik a villanyóraszekrény ajtaja. Na ekkor a valaha elfojtott dühöm is az agyamba tódult, mert azonnal összeállt a kép, hogy nem egy betörő akarja leolvasni a számlálót. Kirontottam a házból, mint egy felajzott oroszlán, aki épp egy gazellát akar széttépni. A manusz nagyobb volt egy gazellánál, de a terasz mellett elcsíptem, amint igyekezett a kapu felé. Nem nagyon hagytam szóhoz jutni, bár nem is nagyon akart beszélni, de én folyamatosan azt hajtogattam, hogy mit merészel, magánlaksértést követ el és takarodjon innen. Kérdeztem a nevét is, mivel nem igazolta magát, mire védekezőleg felemelte a kezét, hogy azt bizony hiába kérdezem. Jól van, mondtam, a rendszám alapján úgy is kiderítem és higgye el, hogy nagyon megüti a bokáját. Már egyszer volt itt hívatlanul egy ember, az sem teszi be többet a lábát, de remélem, hogy ez sem, mert ha dühös vagyok, akkor Isten sem menti meg az illetőt, és én azért nagyon dühös tudok lenni, ha valaki engedély nélkül beállít a csukott kapun keresztül az én kis otthonomba.
Menetközben még egy vezetéket is kihúzott a földből, ami a mozgásérzékelő lámpához volt kötve, és amit már végre kezdett volna benőni a fű, azzal a felkiáltással, hogy lopjuk az áramot. Mondtam neki, hogy ha kicsit tovább nézne az orránál, akkor láthatná a vezeték végét is, de tudtam, hogy ezt csak azért mondja, mert legjobb védekezés a támadás, próbált fogást találni rajtam, de onnantól kezdve elbukta ezt a meccset, hogy kinyitotta a bezárt kaput.
Antit értesítettem az esetről, aki szintén felháborodott és mivel én mentem volna tusolni, ő vette kézbe az ügyet. Azonnal telefonált a Démásznak. Az első fordulóban közölték vele, hogy levélben reklamáljon. Anti mondta, hogy a jóindulata miatt telefonált nekik és nem egyből a rendőrségre, mivel azt sem lehet tudni, hogy eltűnt-e valami a teraszról, hisz nagy értékű szerszámok vannak az asztalon, ő pedig vidéken, úgyhogy sürgősen kapcsolja a főnököt. Na ekkor már komolyan vették. Miután eljutott a főnökig és elmondta, hogy miként tört be hozzánk egy villanyóra-leolvasónak álcázott manusz, aki nem volt hajlandó igazolni magát, megígérték neki, hogy kivizsgálják az ügyet és visszaszólnak, hogy mit intéztek.
Anti mondta, hogy akármi lesz is a vége, ezt az embert még egyszer nem akarja a házunk környékén látni, de a legjobb lenne, ha máshol keresne magának munkát, mert ezt a hivatást nem tudja felelősséggel elvégezni, hisz az lett volna az első, hogy igazolja magát, ha pedig nem engedik be, akkor dolgavégezetlenül távozik és nem tör be, arra hivatkozva, hogy biztos itthon van valaki, hisz ott áll egy lezárt autó a kapu előtt.
Ilyenkor sajnálom, hogy nincs kutyánk, aki jól a seggébe harapott volna, de kezdetnek az is megtenné, ha a kapunkon olyan zár lenne, amit normálisan lehet zárni, anélkül, hogy a lakat helyzetéből kiderülne, itthon vagyunk-e, vagy sem, és amit kis ügyesség útján bárki kinyithat.

5 megjegyzés:

Unknown írta...

Ez a hosszú bejegyzés nem jött volna létre...ha beengeded a leolvasót! Túl azon, hogy ez jog által szabott kötelezettség, valami emberi érzés is szorulhatott volna Beléd! Mi az, hogy majd visszajön máskor, mert Neked nincs kedved beengefni?! Lehet, h családja van, és nem fér bele neki, h egy 10 órás munkanap után még hozzátok rohangáljon, hátha be méltóztatod engedni. Az is lehet, hogy teljesítmênyre dolgozik, és azon mùlik, el tudja-e tartani családját. Milyen érdekes, hogy miután hallottad a csapódást,már ki tudtál fáradni s nem féltél a megfázástól percekig magyarázni a frankót! Írásodbòl süt az általad vélt kisemberek iránti lenézés. Ha te is dolgoznál - mert a fitneszezés nem ebbe a kategóriába tartozik - gyanítom, másképp látnád a dolgokat!

Unknown írta...

Ez a legegyszerübb, eltávolítani a más véleményt...

Zita írta...

Kedves Ismeretlen!
Köszönöm a hozzászólását. Csak nem a/egy villanyóra-leolvasóhoz van szerencsém? Nem lehet tudni, mert nem vállalta a nevét, de tulajdonképpen nem is érdekel.
Elnézését kérem, hogy nem volt elég egyértelmű az írásom és így nem értette meg a lényeget. Leegyszerűsítem: Zárt kapun keresztül nem megyünk be kényünkre-kedvünkre egy otthonba, akármi is a foglalkozásunk és akármit is csinál a tulaj!
Az elfogadhatóbb lenne az Ön számára, ha ágyban fekvő beteg lettem volna? Ön szeretne arra ébredni, hogy egy idegen járkál a közvetlen környezetében? Ön szerint a betörőnek is ajtót kellene nyitnom, hisz csak a megélhetése miatt hatol be más emberek otthonába! Nekem "jog által szabott kötelességem" beengedni bárkit, aki nem is igazolja magát? A leolvasónak kötelessége lenne a zárt ajtón behatolni, hisz csak a munkáját végzi? Gondolja át újra!
Ha nem előre megbeszélt időpontban érkezik, hanem bejelentés nélkül, akkor számítson arra, hogy néhol nem fogják beengedni, zárva lesz a kapu és akkor vissza kell majd mennie, hisz ezért kapja a fizetését! Nem azért, hogy jogtalanul behatoljon, megkímélve magát attól, hogy újra ki kelljen szállnia!
Ja és Ön szerint sportolni csak azok szoktak, akik nem dolgoznak? (Arról nem is beszélve, hogy az első bekezdésben említem, hogy éppen szabin voltam.)

Zita írta...

Nem távolítottam el semmi lényegeset, csak kétszer küldte el a megjegyzését és az egyiket töröltem. Ennyi.

Zita írta...

Úgy látszik a gyors reagálást csak a felületessége indokolta, - hisz a véleménye továbbra is olvasható, ki nem törölném, annyira érdekes!
Látom érdemben már nem tud hozzászólni az ügyhöz, ami tulajdonképpen érthető, a hallgatás is egyfajta válasz és önt minősíti...