Hajnali egykor éktelen nyávogásra, kaparászásra, szaladgálásra ébredtem. Csiki követte el mindezt, bújt a takaróm alá, de ekkor még nem arra gondoltam, hogy a szüléshez keresi a helyet, csak mikor átfordultam a másik oldalamra, pont bele a magzatvízbe. Rádöbbentem, hogy ennek a fele sem tréfa. Gyorsan felkeltem, kikísértem a szülésre kijelölt dobozhoz, amiben persze nem akart maradni, minden áron az ágyban, paplan alatt szeretett volna szülni. Szerencsére egész jó a macskameggyőző képességem, végül sikerült a dobozban tartanom. Hamarosan kipottyant belőle az első kiscica. A baj csak az volt, hogy fogalma sem volt, hogy most mit kéne tennie. Szegény kiscica lógott a köldökzsinór végén, és mikor elnyikkantotta magát, Csiki kereste a hang forrását, maga alatt vonszolva kölykét. Nekem sem sok ötletem volt ilyen hajnali időpontban, de összeszedtem magam, fogtam egy ollót és elvágtam a köldökzsinórt. Ekkor már tudta mit kell tennie. Alig, hogy végig nyalogatta csemetéjét, megjelent a következő kiscica. Anti is felébredt a különös éjszakai zajokra és együtt vártuk a harmadik kölyök érkezését. Anti közben megnézte a neten, hogy miként kellett volna szakszerűen elvágnom a köldökzsinórt: madzaggal elkötni és másfél centire a hasfaltól. Ha én még méricskélek, meg madzagolok, szegény kiscica össze-vissza veri a fejét, mire az anyja megtalálja a lába közt. Szerencsére a többi kölyöknél már Csiki tudta mit kell tenni, lehet, hogy tőlem leste el, bár ollót nem adtam a mancsába. Hajnali háromkor már nem bírtam tovább fent maradni. Addig 3 kölyök született meg, de reggel már négyen voltak.Én lemondtam a délelőtti programról, teljesen kikészültem, úgyhogy csak Anti és Tami ment el bögrét készíteni a lány új iskolájába. Ahogy elnéztem a képeket, mégis mennem kellett volna, mert azt találták ki, hogy zenei jelekkel díszítik a bögrét. Ez nem is lett volna baj, csak hogy a basszuskulcs pontjait pont a másik oldalra kellett volna tenni. Szerencsére még két bögre hátra van, ahol lehet javítani, a díszítést átvállalom.
Délután kicsit beborult, majd a meghirdetett időpont előtt fél órával elkezdett esni az eső. Na, gondoltam elúszik a kerti parti, hogy fogok én elhelyezni 10 gyereket a pici lakásban, főleg 4 kiscica mellett. Szerencsére megkönyörültek rajtam az égiek, az eső gyorsan elállt, a Nap pedig kisütött, mire megérkezett az első a vendég. Csak egy kisfiú nem jött el, akivel Tami sosem szokott játszani, én sem ismertem igazán. Tami tulajdonképpen csak azért hívta meg, hogy egy másik kisfiú – aki mellesleg a szerelme - jól érezze magát. Ilyen előrelátó az én lányom, de szerencsére a kisfiúnak segítség nélkül is sikerült feloldódnia, remekül érezte magát az ismerős arcok között. 
Több játék szerepelt a tarsolyomban, direkt vettem egy könyvet, melynek címe a Cserkészek játékoskönyve. Nagyon jó csoportos foglalkozások vannak benne, de a lurkók maguk is ki tudták találni, hogy mit szeretnének, nem kellett ötleteket adnom. Azért az agyagot elővettük és örömmel ütlek le az asztal köré. Arra a kérdésre, hogy mit kéne megformázni nagyon szellemes válaszok hangzottak el, mint nyakatlan zsiráf, leveletlen fa, ormány nélküli elefánt, meztelen csiga, de a megvalósítás már nehezebben született meg. Az egyik kisfiú párnát készített agyagból és rá is feküdt, hogy kipróbálja. Ezen felbuzdulva a másik gyerek is formázott egy párnát, azzal a szándékkal, hogy kezdődhet a párnacsata, de ezt azért nem engedtem.
Tartottam mesedélutánt, miközben a szendvicsek és kókuszgolyók a pocakokba menekültek, a nyulak is bírták a kiképzést, csak a ketrec sérült egy kissé, mikor az egyik gyerek nekiszaladt, és még a szülők is szívesen maradtak egy darabig, ami pozitív visszajelzés volt számomra.
Teljesült a lányom kívánsága, ami bennünk, szülőkben is jó érzést keltett, főleg, hogy nem buktunk meg az óvó néni/bácsi szerepben, de Tami is nagyon boldog volt, a sok cicás ajándék pedig csak hab volt a torkán. Már lefekvéshez készülődtünk, mikor mondta a lány, hogy én még ma nem is játszottam vele. Hát ez igaz, mindenkivel játszottam, vele külön nem és ezt minden alkalommal észreveszi, számon tartja, majd pedig számon kéri. Be is készített az ágyba két bögrét, két macskát, hogy majd ezekkel fogjuk álomba játszani magunkat, de mire beértem, elaludt.A kiscicák viszont nem akarnak aludni, Csiki hiába szoptatja őket, hihetetlen hangerővel nyávog a doboz.
1 megjegyzés:
Várom a további történéseket.
Remélem érdekesek lesznek.
Megjegyzés küldése