Névnapi Anyák Napja

Vasárnapra esett a névnapok, vagyis Tamara és Zita neve napjának megünneplése. Reméltük, hogy jó idő lesz, de annyira nem is volt rossz, csak a végére romlott el, egy kis eső fűszerezte a levegőt, ahogy Anti a marhapörköltet. Az én napom már elmúlt (27-én), Tamiét pedig 6-án kellett volna megtartani, de legjobb út a középút. Tami már előző nap lelkesen fújta a lufikat, hogy feldíszítse velük a kertet, aki arra jár, tudja, itt bizony ünnep lesz.Azt hiszem mindenki jól érezte magát, az én szememnek legalábbis úgy tűnt, mert nagyon finom likőrt vettünk, kürtöskalács ízűt, ami magában hordozott egy kis kesernyés ízt, ami elvette az émelyítő édes zamatot, szóval itatta magát. Velem.
A zöldséges fasírtom viszont nem nagyon fogyott, úgyhogy én főként azt ebédeltem, de volt még mellette mindenféle finomság, senki sem maradt éhen, bár a vajajjám kevésnek bizonyult, talán az aratta az én készítésemben a legnagyobb sikert – biztos az újdonság erejével hatott, és többeknél felidézte a gyerekkori emlékeket.
Az ínyencek egérpörköltet is ehettek, amit délelőtt Csiki szerzett be, Tami pedig a gondjaiba vette.A gyerekek vizes lufikkal dobálóztak, szép nagyokat loccsantak a fűben, nem győztek elugrálni előle – ami sokkal kellemesebb volt, mint a sírásba fúló cseresznyemaggal kihirdetett célzó verseny -, persze a lufizás is csak addig bizonyult jó mókának, míg sütött a Nap, mert amikor közeledtek az esőfellegek, a vizes ruha ledermesztette viselőjét.
Muszáj elmondanom, hogy a sok ajándék mellett, Anti megint kitalálta a gondolatomat. Nem tudom, honnan jött rá, hisz nem beszéltem róla, hogy nagyon szeretném elolvasni a Karotont, aminek a magyar kézirata elveszett, úgy kellett újra fordítani angolból, talán éppen ezért gondoltam, hogy nem is lehet kapni. De nekem most már megvan, csak még időm nincs, hogy belelapozzak, mert tudom, hogy akkor nem bírom majd letenni. Tapasztalatból mondom, mert eddig az összes Faludy könyvvel így jártam.
Most az anyukák házhoz jöttek az anyák napi köszöntésekért, de én kaptam a legszebbet:Tami elmondása szerint rendkívül nehéz volt a képkeretre felragasztani a tojáshéjat, a macskák és az én portrémat már sokkal könnyebben elkészítette. Gyönyörű verset és éneket is kaptam mellé, tündér volt a lányom, ahogy próbálta egyenletesen venni a levegőt, de annyira izgult, hogy néha elcsuklott a hangja, de folytatta, nem jött zavarba. Olyan sokáig mondta, hogy elzsibbadt a lábam a guggolásban, de a lelkem felfrissült és megtelt szeretettel, ha még egyáltalán fér belé több a lányom iránt.