Rúzsai vásár

Még a múlt vasárnap voltunk a rúzsai vásárban, de csak most van időm, hogy meg is írjam. Természetesen itt is voltak állatok, úgyhogy csak egy sort sikerült végignéznem, de egyáltalán nem bántam, mert én is szeretem a lovakat és most abból volt a legtöbb. Úgy is elég későn érkeztünk, az árusok már pakoltak és bár tudom, hogy ilyenkor a legjobb vásárolni, mert potom pénzért odaadják portékájukat, csak hogy ne kelljen visszacsomagolniuk, mégsem volt kedvem alkudozni.
Pitypangot ugyan nem találtunk, de a fűnek is nagyon örültek a kis csikók. Az egyik úgy be is lakott, hogy lefeküdt az anyja mellé a földre és mély álomba zuhant. Persze előtte szopott is egy keveset, hogy még édesebb legyen az álma. Egy virágos mezőn szaladgálhatott álmában, a rángatózásából erre következtettünk.Tami kinézett magának egy pónit. Én először azt hittem, hogy ez is egy kiscsikó, még szerencse, hogy Noémi velünk volt, aki nagyon ért a lovakhoz. Ő mondta meg, hogy ez már nem fog nagyobbra nőni. Szép göndör sörénye olyan volt, mint Tami egyik plüss lovának, az ember legszívesebben azonnal fésülgetné, befonná, persze csak ha hagyná.A kupec nem adta olcsón, pedig sokáig gondolkodott az áron, miközben jól végigmért minket. Nem tudom, mi járhatott a fejében, az hogy direkt magas árat mond, nehogy megvegyük, mert nem nézte ki belőlünk, hogy értünk hozzá. Vagy kinézte belőlünk, hogy ennyit kapásból kifizetünk érte. Netán azért tartotta ilyen magasan az orrát, hogy nyugodtan engedhessen az árból, ha alkudozni kezdünk.
Hát nem alkudtunk, Noémi közölte, hogy ennyit nem ér és csikóugrásban visszamentünk az alvó csikóhoz, hogy az anyukáját is megetessük.