Igyekezzen mindenki, aki még sziámi cicát szeretne, mert lassan elfogynak. Egyik délután arra értem haza, hogy a kis csenevész elpusztult. Némán, mozdulatlanul feküdt a dobozában, miközben a testvérei ugráltak rajta. Gyorsan cselekedtem és megadtam neki a végtisztességet: eltemettem Szaffi mellé. A kert végében lassan kialakul egy macska-temető - kedvencek temetője, de mintha az valami horrorfilm lett volna.Itt még megvoltak mind a négyen.
A három megmaradt cica nagyon hasonlít egymásra, de már sikerült eldönteni, hogy két fiú és egy lány. Anti a lányt meg is jelölte piros filctollal, Csiki nem győzte nyalogatni a kölyke fejét, hogy eltüntesse. Rengeteget esznek, kedvencük a szaftos macskaeledel, minél drágább, annál finomabb, de még szopiznak is mellette, ha az anyjuk engedi. Most már használják a macskavécét is, bár egy ideig nagyon jól megfelelt nekik a tűzhely mögötti rész, míg a réseket el nem dugaszoltam ásványvizes palackokkal. Sajnos a konyhaszekrény oldalát már nem bírtam kellőképpen elbarikádozni, a hűtő felöl mindig bejutnak, de annyira nem gond, csak hálószobának használják a fazekakat (én még annak sem).Nem rég még hárman voltak.
Hétvégén az egyik kandúr is gazdára lelt, úgyhogy már csak egy pár van, de közülük is van már egynek gazdája, viszont az illetőnek mindegy, hogy milyen nemű, így még lehet válogatni.
Szóval egy cica van már csak, de az kérésre lehet fiú, avagy lány.A végén csak egy marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése